Puli Space Technologies
EnglishMagyar

Puli Space Kis Lépés KlubPuli Space Kis Lépés Klub

 

Az űr, a Hold és a magyarok - bevezető

A Hold ahogy az Apollo 12 láttaA Puli Space Technologies több, mint egy csapat ami a Holdra akar juttatni egy szondát. Űrrel kapcsolatos programok széles skáláját tervezzük elindítani, és alapvető fontosságúnak tartjuk, hogy ebben minél többen részt vehessenek. Úgy hisszük, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, ha sok emberrel együtt vehetünk részt a Földön kívüli világ megismerésében. Egy iskolai projekttől a professzionális tudományos munkába való bekapcsolódásig minden hasonló tevékenység egy lépéssel közelebb visz minket az univerzum jobb megértéséhez. Emellett pedig lehetősége nyílik a nagyközönségnek is megismerkedni az emberiség végső kihívásával: az űrrel.

Elsőként szeretnénk népszerűsíteni a tudományos gondolkodást és felhívni az emberek figyelmét, hogy az űr milyen meglepően fontos szerepet tölt be mindennapi életünkben. Mivel csapatunk főként magyar szakemberekből áll, az első prgoramunk a magyar közönségnek szól, és országunk eddigi szerepét igyekszik bemutatni az űrkutatásban. Egy cikksorozatot indítunk amely hazánk múltbéli és jelenlegi űrkutatási programjait mutatja be, különös tekintettel a Holddal kapcsolatos tevékenységekre.

Magyarország meglepően gazdag űrtörténelemmel rendelkezik, amely nagyrészt sajnálatosan alulreprezentált a világhálón. Mint a hetedik náció az űrben, hazánk első kozmonautája már 1980-ban járt a világűrben, évtizedekkel megelőzve számos mai nagyhatalmat. Azonban a szovjet űrporgramon kívül számos más nagyszabású feladatban is részt vettünk. Például a hatvanas években neves magyar szakemberek is dolgoztak az amerikai Apollo programban, napjainkban pedig az Európai Űrügynökség terveinek megvalósításában vesznek részt honfitársaink.

A Puli Space Technologies ezen cikksorozata igyekszik bemutatni ezeket az témákat, és még sok más hasonló eredményről is beszámol, ezért maradjon velünk és ismerje meg hogyan vetette meg ez a kis ország is a lábát az űrben, az Űr, a Hold és a magyarok cikkeivel.

Ravasz Máté

 

A kategória cikkei:

Váratlan látogató az Andromedánál

Űrkutatás saját kézzel: a Hunveyor meghódítja a terepasztalt

A Luna 16 és a magyarok: egy kis holdpor a KFKI-ban

Bay Zoltán és a Hold-radar kísérlet

Interjú Pavlics Ferenccel, az Apollo program holdautóinak főkonstruktőrével

Magyarokról elnevezett holdkráterek

Lovas Miklós és a Luna-2 becsapódása

Váratlan látogató az Andromedánál

Lovas Miklós három évtizeden át vadászott extragalaktikus szupernovákat a piszkéstetői Schmidt-távcsővel. A rengeteg fotólemezen, melyekre éjjelente a galaxisok képét rögzítette, más jelenségek is gyakran megjelentek. Bár egy részüket, az érdekesebb kisbolygókat, üstökösöket követték, publikálták, mindegyikre nem volt erőforrás. És volt, hogy egyszerűen átsiklott felettük a figyelem. Így történt azzal a felvételpárral is, melyeken egy apró égi látogató hagyott nyomot. Lovas Miklós a Luna-2-ről készült interjú alatt mutatta meg nekem először ezeket a képeket, megörökítenénk-e a történetet az utókornak, mint történelmi érdekességet.

A két felvétel 1974. december 15. és 16. éjszakáján készült. A Csillagászati Kutatóintézetben ekkoriban több jelentős esemény is történt: akkortájt avatták fel az 1 m-es távcsövet, és mindössze pár hónappal korábban hunyt el Detre László, aki három évtizeden át igazgatta a csillagdát. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a csodás Andromeda-galaxis mellett feltűnő vékony csík nem kapott nagyobb figyelmet, Miklós is átsiklott felette, elkönyvelve talán meteorként vagy hasonló zavaró tényezőként. Úgy fél évvel később kért valaki képeket az Andromeda-galaxisról, és ezt a felvételpárt is elővette. Azért párt, mert a szupernova-kereső programban mindig készült egy második felvétel is, kontrollként, az adott területről. Amikor közelebbről megnézte őket, majd' leesett a székről – ott volt a nyom folytatása a második felvételen is, egy gyorsan mozgó, vagyis igen közeli kisbolygó kézjegye.

Módosítás: (2011. Június 10. Péntek, 19:47)

 

Űrkutatás saját kézzel: a Hunveyor meghódítja a terepasztalt

a surveyor mockup

Sok ötlet, sok mérés, sok műszer és mindenekelőtt csapatmunka kell a Hunveyor megszületéséhez. Az egyetemi gyakorló űrszonda nagyszerű kitekintést ad a világra, és azonnal rabul ejti a diákokat. A Hunveyor megálmodójával, Bérczi Szaniszló egyetemi docenssel beszélgettünk.

Jó otthon lenni az univerzumban. A beszélgetésünk vége felé mondta ezt Bérczi Szaniszló, de ahhoz, hogy megértsük milyen közegben és milyen indíttatásból született meg az első Hunveyor, ez a mondat nagyszerű kiindulási pont. A Hunveyorok több mint tizenöt éves történetét nem könnyű átfogni, csapongtunk is a tanárok elkötelezettségétől a kínai írásjelek titkain át a televízió által sugallt hamis, de kényelmes életcélokig. De közben mindvégig felsejlett az a világnézet, amely úgy tekint az univerzumra, mint ahol jó otthon lenni, és ahol jó körbenézni. Például az űrszondákkal.

Módosítás: (2013. Lehet 17. Péntek, 11:07)

 

A Luna 16 és a magyarok: egy kis holdpor a KFKI-ban

luna-16

Miközben a NASA és az amerikaiak erejüket megfeszítve azon igyekeztek, hogy beváltsák John F. Kennedy ígéretét, és a hatvanas évek végéig embert küldjenek a Holdra – lehetőleg úgy, hogy vissza is hozzák onnan –, addig a szovjetek a kevésbé látványos, ám sokkal praktikusabb és olcsóbb oldaláról közelítették meg a problémát: kiiktatták az embert, és maradtak a robotnál. Bár a Holdra szállás emlegetésénél mindenekelőtt az Apollók landolása jut eszünkbe, és szinte mindenki fel tudja idézni Neil Armstrong szavait és lépéseit, addig a Luna névre keresztelt szovjet program igencsak figyelemre méltó eredményeit kevésbé sikerült eljuttatni a bolygó közvéleményéhez. Még hozzánk, magyarokhoz sem, pedig mi is benne voltunk. Nem is akárhogyan.

A program gyöngyszeme kétségkívül a Luna 16 volt: az első űrszonda, amely sikerrel teljesítette a küldetést, és anyagmintát hozott a Holdról. Amúgy a harmadik volt a sorban, az Apollo 11 és az Apollo 12 előzte csak meg.

Módosítás: (2011. Márciusában 31. Csütörtök, 19:55)

 

Bay Zoltán és a Hold-radar kísérlet

„A Holdat ott láttam elsétálni a torony mögött s azt kérdeztem a felnőttektől: Ha felmásznék a toronyra meg tudnám-é tapogatni a Holdat?”

Ezek a szavak Bay Zoltán száját hagyták el gyermekkorában, amikor már mindössze pár évesen áhítattal tekintett fel égi kísérőnkre. Talán ez a gyermeki kíváncsiság vezetett el odáig, hogy négy évtizeddel később, 1946-ban sikeres radarkísérletével, ugyan csak rádiójelekkel, de elérte a Hold felszínét.

Bay Zoltán azon magyar tudósok sorát gazdagítja, akiknek munkásságága hazánkban méltatlanul feledésbe merült. Számos kortársához hasonlóan ő is a tengerentúl alkotott és élte le élete felét, azonban a tudománytörténeti jelentőséggel bíró felfedezéseit és kísérleteit még itthon végezte. Pedig könnyedén alakulhatott volna teljesen másként is az élete, a pályaválasztás előtt álló Bay ugyanis nem tudta eldönteni, hogy művészi, társadalomtudományi, vagy természettudományi szakmát válasszon. Még szerencse, hogy példaképe, Eötvös Loránd a fizika felé terelte érdeklődését, különben most lehet, hogy egy középszerű festőként, vagy elsikkadt szociológusként emlékeznénk meg róla. Ezek helyett ma úgy emlegetik, mint a rádiócsillagászat atyját. Azonban hosszú út vezetett odáig, hogy ezt az elismerő címet elnyerje.

Bay Zoltán

Bay Zoltán

 

Módosítás: (2010. November 29. Hétfő, 08:11)

 

Interjú Pavlics Ferenccel, az Apollo program holdautóinak főkonstruktőrével

Pavlics Ferenc az egyik legkiemelkedőbb alakja volt annak a kornak, amikor a magyarság részben politikai, részben megélhetési okokból szétszóródni kényszerült a világban. 1956-os emigrációja után a General Motors egy terepjárók tervezésével foglalkozó részlegénél kapott műszaki rajzolói állást, később pedig ugyanott mérnöki feladatokat látott el. Különleges munkája révén a NASA-val is összehozta a sors. Először az Apollo-küldetésekben használt holdautó főkonstruktőre lett, majd több marsrover tervezésében a mérnöki csapat tanácsadójaként működött közre.

Személyes életútja sem volt hétköznapi. Amerikai kivándorlása után az 1970-es évek végén először Ausztriába, majd Németországba, végül pedig Spanyolországba került és működött közre a General Motors európai terjeszkedésében. Onnan került vissza az Egyesült Államokba, ahol ma is nyugdíjas éveit éli.

Az interjúban izgalmaktól sem mentes, különleges szakmai és személyes tapasztalatairól mesél. Előkerül a NASA és a holdautó, az asztronautákhoz fűződő kapcsolata, a terepjáró-tervezői szakma, a környezetvédelem, sőt, még a magyar állambiztonsági hivatal is!

 

 

Ezúton is köszönjük Pavlics úrnak, hogy elfogadta a Puli Space felkérését egy interjúra.

Pavlics Ferenc a Holdautóval

Pavlics Ferenc a holdautó modelljével (TMT)

Módosítás: (2016. Július 03. Vasárnap, 21:42)

 
További cikkeink...
EnglishMagyar
XPRIZE_GOOGLE_RM_all grey facebookyoutubetwitterfacebook