Puli Space Technologies
EnglishMagyar

Puli Space Kis Lépés KlubPuli Space Kis Lépés Klub

 

Az űr, a Hold és a magyarok - bevezető

A Hold ahogy az Apollo 12 láttaA Puli Space Technologies több, mint egy csapat ami a Holdra akar juttatni egy szondát. Űrrel kapcsolatos programok széles skáláját tervezzük elindítani, és alapvető fontosságúnak tartjuk, hogy ebben minél többen részt vehessenek. Úgy hisszük, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, ha sok emberrel együtt vehetünk részt a Földön kívüli világ megismerésében. Egy iskolai projekttől a professzionális tudományos munkába való bekapcsolódásig minden hasonló tevékenység egy lépéssel közelebb visz minket az univerzum jobb megértéséhez. Emellett pedig lehetősége nyílik a nagyközönségnek is megismerkedni az emberiség végső kihívásával: az űrrel.

Elsőként szeretnénk népszerűsíteni a tudományos gondolkodást és felhívni az emberek figyelmét, hogy az űr milyen meglepően fontos szerepet tölt be mindennapi életünkben. Mivel csapatunk főként magyar szakemberekből áll, az első prgoramunk a magyar közönségnek szól, és országunk eddigi szerepét igyekszik bemutatni az űrkutatásban. Egy cikksorozatot indítunk amely hazánk múltbéli és jelenlegi űrkutatási programjait mutatja be, különös tekintettel a Holddal kapcsolatos tevékenységekre.

Magyarország meglepően gazdag űrtörténelemmel rendelkezik, amely nagyrészt sajnálatosan alulreprezentált a világhálón. Mint a hetedik náció az űrben, hazánk első kozmonautája már 1980-ban járt a világűrben, évtizedekkel megelőzve számos mai nagyhatalmat. Azonban a szovjet űrporgramon kívül számos más nagyszabású feladatban is részt vettünk. Például a hatvanas években neves magyar szakemberek is dolgoztak az amerikai Apollo programban, napjainkban pedig az Európai Űrügynökség terveinek megvalósításában vesznek részt honfitársaink.

A Puli Space Technologies ezen cikksorozata igyekszik bemutatni ezeket az témákat, és még sok más hasonló eredményről is beszámol, ezért maradjon velünk és ismerje meg hogyan vetette meg ez a kis ország is a lábát az űrben, az Űr, a Hold és a magyarok cikkeivel.

Ravasz Máté

 

A kategória cikkei:

Váratlan látogató az Andromedánál

Űrkutatás saját kézzel: a Hunveyor meghódítja a terepasztalt

A Luna 16 és a magyarok: egy kis holdpor a KFKI-ban

Bay Zoltán és a Hold-radar kísérlet

Interjú Pavlics Ferenccel, az Apollo program holdautóinak főkonstruktőrével

Magyarokról elnevezett holdkráterek

Lovas Miklós és a Luna-2 becsapódása

Magyarokról elnevezett holdkráterek

Tudta-e, hogy nem csak a Földön kutathatunk magyar vonatkozású nevek után, hanem az égre tekintve is számos honfitársunk emlékét őrző objektum és felszínforma néz vissza ránk? Híres magyarok neve feltűnik a Merkúron, a Vénuszon és a Marson is, sőt a kisbolygók körében is van sok ismerős tudós vagy művész. Nem kell azonban ennyire messze utazni, hogy találkozzunk magyarokkal a világűrben, elég mindössze 382.500 kilométert megtenni, ugyanis már égi kísérőnkön, a Holdon is szembetalálkozhatunk például Eötvös Loránd vagy Kármán Tódor nevével.

Az évszázadok során magyar tudósok egész sora járult hozzá különböző mértékben az egyes tudományok fejlődéséhez, az olyan egyszerűnek tűnő tárgyak feltalálásától kezdve, mint a gyufa egészen a holdrakétáig. A Nobel-díjhoz és egyéb kitüntető címekhez hasonlóan jelentős elismerés lehet, ha égitestet, vagy valamilyen égitesten található felszínformát neveznek el az illetőről. Napjainkban ha kinyitunk egy holdtérképet tizenhat magyar vonatkozású névvel találkozhatunk.

Annak megítélése, hogy ez a tizenhat név sok vagy kevés relatív, azt mindenesetre érzékelteti, hogy a magyar tudósok mindig is a Világ tudományos élvonalába tartoztak. Érdekesség, hogy égi kísérőnkön 16 magyar nevet viselő krátert találunk, szinte ugyanannyit, mint ahány Nobel-díjasunk van (egy névvel a kráterek felé billen a mérleg), ezek mégsincsenek teljesen átfedésben egymással.

A Hold Föld felé tekintő oldalán ezek közül mindössze öt kráter található. Ennek magyarázata az, hogy az égitest másik oldalát, csak a múltszázad második felében, az első űrszondák segítségével kezdték feltérképezni. Mivel ekkor több ezer felszínformának kellett nevet találni, nagyobb eséllyel jöttek szóba magyar vonatkozású személyek is. Szintén ennek a két ütemben fejlődő nevezéktannak köszönhető, hogy a felénk forduló oldalon döntően régebbi korok tudósaival találkozunk, míg a túlsó oldalon már a jelenkor elismert nevei is feltűnnek.

 

Kármán

210km

mo.

Zsigmondy

70km

mo.

Fényi

40km

mo.

Petzval

150km

mo.

Hédervári

69km

Ffo.

Hell

31km

Ffo.

Szilárd

147km

mo.

Segner

67km

Ffo.

Izsák

30km

mo.

Neumann

107km

mo.

Zach

52km

Ffo.

Weinek

30km

Ffo.

Eötvös

105km

mo.

Bolyai

50km

mo.

 

Békésy

96km

mo.

Hevesy

49km

mo.

 

1. ábra, vastagon szedve a kráterek neve, majd átmérője látható, dőlt betűkkel helyzetük van feltüntetve, mo= másik oldal, Ffo= Föld-felé forduló oldal.

A nevezéktanról döntő szervezet, a Nemzetközi Csillagászati Unió (International Astronomical Union - IAU) több névadó esetén is tévesen jelöli meg annak nemzetiségét. Rhaeticust helytelenül magyarnak tüntetik fel csupán azért, mert Kassán született.

Helyesen jelzi ugyanakkor az utána szűk két évszázaddal élt és alkotott Segner János, XVIII. századi természettudományos polihisztort. Létrehozta a német göttingeni egyetem obszervatóriumát, legtöbben pedig a turbina elődjének tekinthető Segner-kerék feltalálójaként ismerik. Emellett a természettudományok számos területén alkotott maradandót, különösképp a fizikában, a matematikában és a kémiában, kiérdemelve egy helyet a Holdon, mely emlékét őrzi. A krátert erősen lepusztult perem és feltöltött aljzat jellemzi.

Segner kortársa volt Hell Miksa, elismert csillagász. Hell számos magyarországi obszervatórium létrehozásában részt vett, úgyis mint a budai, egri, nagyszombati vagy a gyulafehérvári. Elismertségét mi sem mutatja jobban, mint hogy a dán uralkodó felkérte, figyeljen meg és tanulmányozzon egy Vénusz-átvonulást. Érdekesség, hogy Sajnovics János, aki erre az útjára elkísérte ekkor fedezte fel a magyar és lapp nyelv közötti rokonságot. Hell munkásságát ismerve nem meglepő, hogy a Hold térképen is feltűnik a neve. A róla elnevezett kráter különleges szerkezetet mutat, meredek, magas falai felől koncentrikus körökbe rendeződő gyűrűk figyelhetők meg szinte a kráter közepéig.

1. kép: A Hell-kráter

Nem sokkal később Weinek László is megfigyelt egy Vénusz-átvonulást 1873-ban, akit viszont tévesen csehszlovákként tüntetnek fel. Budán született német származású szülők gyermekeként, de mindig is magyarnak tartotta magát. Kezdetben fotográfiával foglalkozott, a fényképész csoport vezetőjeként vett részt a jelenséget megfigyelő expedícióban is. Holdészleléssel a prágai egyetemen kezdett foglalkozni, ötvözte a fényképes és rajzos ábrázolás előnyeit. Holdatlaszt is megjelentetett ezzel a módszerrel készült precíz térképeiből, mely készítésekor még nem sejthette, hogy a jövőben az ő neve is fel fog tűnni a Hold topográfiájában. A Weinek-kráter igen sekély, és viszonylag szokványos, jellegtelen képet mutat.

De nem csak az Esthajnalcsillag átvonulásának észlelésében jeleskedtek a magyar tudósok. Zách János a XVIII-XIX század fordulóján élt csillagász és geodéta munkásságából kiemelendő egy Merkúr-átvonulás megfigyelése, illetve egy nemzetközi csapat megszervezése a Mars és Jupiter közötti feltételezett bolygó felfedezésére, amely - érthető módon - nem járt sikerrel. Nevéhez köthető az Allgemeine Geographische Ephemeriden című nemzetközi csillagászati folyóirat megalapítása, amely a témában elsőnek tekinthető Európában. A tudós nevét viselő kráter központi csúcsos, magas, meredek falú becsapódási forma, amelynek észak-nyugati peremén egy kisebb kráter is ül.

Zách János korában alkotott a nevezéktan elfogadása során tévesen osztrák nemzetiségűnek feltüntetett Petzval József, aki 1807-ben született a felvidéki Szepesbélán. Több tudományágban is jelentős volt munkássága, úgymint matematikában, mechanikában, ballisztikában, optikában és a hangtanban. A kifinomult akromatikus fényképészeti lencsék, a fényszóró, az ortoszkóp kifejlesztése tette híressé nevét, melyet az iránta való tisztelet jeleként a Holdon egy központi csúcsos, teraszos oldalfalú, leginkább barackformára emlékeztető kráter is visel.

Petzval ugyan matematikával is foglalkozott, a XIX. század legkiemelkedőbb magyar matematikusa mégis az erdélyi születésű Bolyai János, a XIX. századi matematika úttörője, a nemeuklideszi geometria megalkotója, elmélete megalapozta a század fizikai kutatásait is. Tudományos eredményeit kortársai sajnálatosan méltatlanul kezelték. A Bolyai-kráter kinézetre talán a legérdekesebb a tizenöt forma közül. Oldalfalai az erős lepusztulás hatására már egyáltalán nem látszódnak. Megmaradt aljzata kettős arculatot mutat, északi fele ugyanis bazaltos anyagú.

Bolyai valószínűleg hatással volt a munkáját jó 40 évvel később végző Eötvös Lorándra is, bár kapcsolatban már nem állhattak, hiszen az erdélyi tudós halálakor (1860-ban) Eötvös mindössze 12 éves volt. Fizikát tanított a ma nevét viselő Pázmány Péter Tudományegyetemen, a Kísérleti Fizika Intézet vezetője, majd az MTA elnöke volt 16 éven keresztül, de 1894-ben a Vallás és Közoktatási tárca élén még miniszteri tisztséget is betöltött. Megalkotta a folyadékok felületi feszültségével kapcsolatos Eötvös-törvényt, majd a gravitációs tér helyi anomáliáinak vizsgálatával kezdett foglalkozni. Ehhez készített különféle máig használatos eszközöket, mint például az Eötvös-ingát. Szintén a nevéhez kötődik az Eötvös-effektus, amely a Föld forgására adott újabb bizonyítékot. Eötvös nevét is megtalálhatjuk égi kísérőnkön, a róla elnevezett forma erősen lepusztult, bazaltos aljzatú kráter, amelynek már csak észak-nyugati kráterfala maradt épnek mondható állapotban.

Eötvös kortársa volt az első magyar Nobel-díjasok egyike: Zsigmondy Richárd. Annak ellenére, hogy magyar származású volt, mivel Bécsben élt osztráknak tartotta magát. Zsigmondy a harmadik magyar Nobel-díjas, a kolloidkémia meghatározó kutatója. A híres Zeiss gyárak munkatársaval dolgozott, később pedig „a kolloid oldatok heterogén természetének bizonyításáért és az ultramikroszkóp feltalálásáért” kiérdemelte 1925-ben a Nobel-díjat is. Az űrkutatók ezért a Zsigmondy-kráter névadásával tisztelegnek előtte. Az említett felszínforma központi csúccsal rendelkezik, északi peremén fala meredeken szakad le. Eredeti szerkezetét későbbi becsapódások írták felül több helyen is.

Azonban hiába lehettünk rá büszkék, Trianon után öt évvel a huszadik századi háborúk és politikai változások vihara már rányomta a bélyegét úgy a mindennapokra, mint a tudományos életre. A következő tudós, Békésy György egy szomorú névsor első tagja, ugyanis vele jött el az az idő, amikor a magyar kutatók részben a politika, részben pedig kényszer hatására meggyengült hazánkat elhagyták és az Atlanti-óceán nyugati partján néztek biztosabb megélhetés után.

Zsigmondyhoz hasonlóan az ő munkásságát is Nobel-díjjal jutalmazták, 1961-ben. Annak ellenére, hogy egyetemi végzettsége alapján fizikus volt, az elismerést orvostudományi szekcióban nyerte el, méghozzá az emberi fül működésének kutatásában elért eredményeiért. Ez irányú munkáját még itthon végezte, később azonban a Harvardon és a Hawaii Egyetemen tanított.  A hatodik Nobel-díjasunk neve is felkerült az égre, mint Békésy-kráter. A kráter nyugati fala erősen lepusztult, míg a keleti pereme későbbi becsapódásos formák által felülírt formában látható.

Kármán Tódor, aki hasonlóképp fizikus volt más szakterületen érte el sikereit. Kármánt méltán érte az a megtiszteltetés, hogy 1963-ban elsőként vehesse át Kennedy elnöktől a National Medal in Science állami kitüntetést. Neve a nagy háború alatt még az első helikopter kifejlesztésével forrt össze, majd a nemzeti szocializmus terjedésének hatására Amerikába vándorolt. Továbbra is repüléstechnikával foglalkozott, megalapozta a szuperszonikus repülés úttörő elméletét és részt vett az első amerikai rakéták kifejlesztésében. Nevéhez fűződik a kaliforniai Pasadenaban található Sugárhajtás Laboratórium megalapítása, amely ma is a NASA egyik legfontosabb szervezeti egysége, ugyanis itt fejlesztik ki az új űrszondákat. Ezzel és sok más munkájával méltán írta be magát a legnagyobb magyar származású űrkutató szakemberek közé. A róla elnevezett (a tizenhat közül a legnagyobb, 210 kilométeres átmérőjű) kráter központi csúccsal rendelkezik, kialakulása után láva töltötte ki. Északi fala a Leibnitz-kráter keletkezése során erősen roncsolódott, illetve elpusztult. A Kármán-kráter a Puli csapatának egyik potenciális leszállóhelye, ezzel is tisztelgünk honfitársunk munkássága előtt.

2. kép: Egy Kármán által kifejlesztett helikopter

Kármánon kívül Izsák Imre nemzetközi hírű égi mechanikus is beírta magát az amerikai űrkutatás történelemkönyvébe. Leginkább műhold- és rakétapályák elemzésével foglalkozott. Ezzel kapcsolatos számításai alapján pontosította a Föld alakjára vonatkozó elméleteket és a földrajzi helymeghatározást, amelynek a számítógépre alkalmazott változatából lett végül a GPS. Több neves tengerentúli egyetemen is tanított, valamint a NASA osztályvezetői tisztségét is betöltötte. Nem véletlen tehát, hogy Izsák nevét is megtaláljuk a Holdon, egy központi csúccsal rendelkező, meredek, magas falú kráter viseli a nevét.

Kármán és Izsák kortársa, Neumann János a kor „trendjének” megfelelően 1930-as kiutazása után szintén a tengerentúlon vált elismert kutatóvá. A természettudományokon belül igazi polihisztor volt, de közgazdaságtannal is foglalkozott. Nevét a legtöbbször az első számítógépek megalkotásával párosítják, de az ehhez vezető út már kevésbé ismert. A kor neves fizikusaihoz hasonlóan részt vett az amerikai atomprogramban. A kísérleti robbantások eredményeinek tanulmányozása során rendkívül összetett számításokkal találta szembe magát, így felvetődött benne a gondolat: Igény lehet egy olyan szerkezet megalkotására, amely képes bonyolult számításokat gyorsan elvégezni. Emellett foglalkozott halmazelmélettel, logikai elméletekkel, kvantumelmélettel, közgazdaságtannal, de még tudománypolitikával is. Hiba, hogy az IAU nevezéktana amerikai nemzetiségűnek tünteti fel a Hold kráter névadójaként. A Neumann-kráter falai meredekek, teraszos szerkezettel rendelkeznek, belsejében központi csúcs és szokatlanul sok nagyobb frakciójú törmelék látható.

Az amerikai atomprogram Neumannon kívül számos magyar tudóst foglalkoztatott, köztük Szilárd Leót is. Az Egyesült Államokban kezdetektől részt vett a Manhattan-tervben, amelynek célja az első atombomba létrehozása volt. Elsősorban az anyag atomi szintű kutatásával foglalkozott, felfedezte és bizonyította a láncreakció elméletét. A kor legelismertebb fizikusaival dolgozott együtt, Fermivel megalkották az első atommáglyát, míg Einsteinnel a folyékony fém elektromágneses szivattyúzásának eljárását oldották meg. Mégis, azok után, hogy jelentős mértékben hozzájárult a nukleáris technológia fejlődéséhez, a hidegháború kezdetén az atomfegyverek ellen kampányolt. Szilárd Leó szintén részesült a megtiszteltetésben, hogy holdi felszínforma viselje nevét. A kráter a kialakulása után bekövetkező becsapódások hatására erősen lepusztult állapotban van.

 

3. kép: Szilárd és Einstein diszkussziója

Az imént felsorolt névadókkal szemben Hédervári Péter inkább ismeretterjesztő munkásságával, semmint szakmunkásságával érdemelte ki az elismerést. Hédervári szakmája szerint geológus volt. Főbb munkái között több Holddal foglalkozó írás is található: A Hold fizikája (1962), illetve A Hold és meghódítása (1970).  Egyértelmű volt tehát, hogy a térképen helye van Hédervári emlékének is, melyet egy a Hold déli pólusán található, központi csúccsal rendelkező becsapódásos forma őriz.

Ebből a hosszú listából is kitűnik, hogy számos olyan híres magyar tudós élt az évszázadok során, akikre méltán lehetünk büszkék. Figyelembe kell venni ugyanakkor azt is, hogy sok hasonló jelentőségű honfitársunkról nem neveztek el krátert. Elég csak a többi Nobel-díjasunkra, vagy Pavlics Ferencre gondolni, aki az Apollo küldetések során használt holdautót tervezte. Mindenkit jó érzés és büszkeség tölthet el, amikor feltekint égi kísérőnkre és tudja, hogy a magyarok a Holdon is ott vannak.

 

Látos Tamás

Módosítás: (2010. Október 30. Szombat, 17:01)

 

Lovas Miklós és a Luna-2 becsapódása

1959-ben, miközben egy apró fémgömb a Hold felé tartott, a Csillagászati Kutatóintézet fiatal munkatársa éppen a távcsőbe nézett. A telihold fényesen világított az okulárban – de váratlanul, az esélyekre fittyet hányva, egy apró fekete pötty tűnt fel, hírt adva egy újabb szovjet dicsőségről az űrversenyben: a Luna-2 űrszonda elsőként érte el egy másik égitest felszínét.

A fiatal asszisztenst Lovas Miklósnak hívták, aki még hosszú évtizedekig dolgozott a CsKI-ban. A hatvanas évektől kezdődően, jóval az automatizált keresőprogramok előtt, a csillagda részese volt egy kezdeményezésnek, mely komolyabb statisztikai vizsgálatokhoz elegendő szupernóva felfedezését tűzte ki célul. Miklós, az éles szemű megfigyelő több tucatnyit talált ilyen égi tűzijátékot produkáló csillagokból a frissen üzembe állított piszkéstetői Schmidt távcsővel. Akkoriban a CsKI volt az ötödik legeredményesebb obszervatórium a szupernóva-felfedezések terén. Ennek a munkának szerencsés melléktermékeként öt üstököst is felfedezett, köztük kettő periodikust is (93P/Lovas-1 és 184P/Lovas-2). A mai napig ez a kettő rövidperiódusú kométa visel csak magyar nevet. A mára már nyugdíjba vonult Miklós az alábbiakat mesélte a Luna-2-ről.

(c) LovasLovas Miklós: „Lent voltunk a városban, estefelé gyalogoltunk vissza, mert akkoriban még nem voltak buszok (csak a fogaskerekű vasút), és láttam, hogy egy pasas bóklászik a csillagda kertjében. Azt mondta, hogy az MTI-től jött és keres valakit, aki megmutatja neki a Holdat. A TASZSZ ugyanis előtte bejelentette, hogy szeptember 12-én este a Luna-2 be fog csapódni a Holdba. De mivel telihold volt, mondtuk neki, hogy képtelenség, hogy bármi is látszódjék egy ilyen apró becsapódásból és beszélje meg inkább az igazgatóval (Detre László). De csak mondta-mondta, hogy legalább a Holdat nézzük meg és addig erősködött, hogy Detre azt mondta, menjünk csak ki, végül is miért ne. Aztán Balázs Júliával, aki Detre felesége volt, és Balázs Béla(1) kimentünk a kupolába. A szovjetek egyébként csak az időt adták meg, úgyhogy olyan okulárt kellett használni, amibe az egész Hold belefért, szerintem ők se nagyon tudták, hova fog becsapódni.

Azt lehetett tudni, hogy a sebessége iszonyatosan nagy volt. Úgyhogy bár azt nem lehetett remélni, hogy a becsapódást látjuk, de az általa kidobott port esetleg igen. Később kiderült, hogy valójában jó vastag porréteg volt ott, ahova becsapódott.

Vártuk az időpontot és felváltva néztük a Holdat. Éppen én voltam a soros amikor egy fekete folt jelent meg. Megnézte Júlia és Béla is és ők is látták. Az egész jelenség mintegy húsz perc alatt zajlott le. Közben persze egyre halványabb lett, valójában egy terjedő folt, ahogy a rajzon is látszik. Először eléggé feketének látszott, aztán szürkült és a vége felé már igen halvánnyá vált.

 

Mitteilungen Nr. 45 (c) MTA KTM CSKI

 

A szovjetek kiszámították, hogy a rakétafokozat olyan fél órával később csapódott a Holdba. Észrevettetek valamit?

Nem, azt már nem láttuk, nem volt benne a híradásokban. Lehet, hogy később bejelentették, de akkor nem tudtunk róla semmit. Utána beszéltük egymás között, hogy biztos látták mások is, majd egyeztetünk velük és majd folytatjuk a dolgot. De ahogy jöttünk be, a rádió már harsogta, hogy látták Budapesten az űrszonda becsapódását. Volt aztán belőle izgalom egy darabig, másnap lefotózták a bőrt is az arcomról. Az MTI-be is levittek minket, Almár Iván is jött velünk, még ott is beszéltünk róla, ahogy ilyenkor lenni szokott.

A szovjetek mit reagáltak?

Ők nem látták! A szovjetek tiltakoztak a legjobban, hogy mi láttunk-e valamit, érdekes módon. Nagyon tiltakoztak, emögött talán az lehetett, hogy szégyellték, hogy nem láttak semmit, de nem lehetett érteni igazából. De a becsapódás helyének azóta is a Palus Putredinist (Rohadás Mocsara) adják meg.

Melyik távcsővel figyeltétek meg? A Nature cikk egy 7 inch-est ír.

A hatvan centisnek(2) a vezetőtávcsövével, leginkább. Ha jól emlékszem, Balázs Béla ment át egy másikhoz, de visszajött, hogy ott nem látott semmit. De előbb ért vissza, mint ahogy a becsapódás volt, így látta velünk ő is. Biztos megunta, hogy ott várjon egyedül. A távcső, amit használt, egyébként már nincs meg. Egy régi, Konkoly-Thege-féle távcső volt, egy asztrográf, majdnem 40 centis objektívvel, 3 méteres fókusszal, változókat fotóztunk vele. Én is észleltem vele még.

NASA public domainÉs a Luna-2 volt ez első űrszonda amiről ilyeneket tudni lehetett? Vagy már Luna-1-ről is volt valami hír?

Az volt az első, a Luna-1 nem sikerült, mellément ha jól emlékszem. Akkoriban az űrkutatás mint fogalom alig kezdett még kialakulni, szinte csak álmodozás volt. Azt gondoltuk mi is meg mások is, hogy most sikerült beletrafálnunk, legközelebb úgyse fog. Amikor bejöttünk, Detre nem nagyon hitte a beszámolónkat, biztos nem láttatok ti semmit, mondta. Mi meg mondtuk neki, hogy az lehet, de valamit mégis csak láttunk. És az győzte meg végül, hogy a magyar rádió nyolc perccel hamarabb mondta be a becsapódás idejét, mint a moszkvai rádió...”

A megfigyelést később Detre publikálta a CsKI saját kiadványában: “Bericht über optische Beobachtungen anlässlich der Landung der sowjetischen Mondrakete Lunik II”, Mitteilungen der Sternwarte Budapest-Svábhegy Nr. 45. A folt feltűnésének ideje (21:02:30 UT) jól egyezett az űrszonda rádiójelének elhallgatásával (21:02:14 UT). A pár másodperces eltérés is jól magyarázható a porfelhő megfigyelhető méretűvé tágulásához szükséges idővel. A Nature 1960. január 2-án megjelent száma (vol. 185) közölt egy listát a sikeres megfigyelésekről. Többek között az angol amatőrcsillagász legenda, Patrick Moore is észlelte akkor a Holdat, és a becsapódás idején látott is egy pillanatnyi fénypontot, de némileg eltérő területén a Holdnak. Más módszerek, mint rádió-interferometria a Szovjetunióból, megfigyelések a Jodrell Bank-i rádiótávcsővel és a rakétafokozat számított útvonala együttesen a budapesti eredménnyel egyeznek legjobban. Fotografikus próbálkozások többek között Pic du Midi-ről nem tudták megörökíteni a becsapódás nyomát.

Hivatalos forrásokban, mint a NASA National Space Science Data Center adatbázisa is, a Palus Putredinis (Rohadás Mocsara) szerepel a becsapódás helyeként a mai napig. Lovas Miklósék megfigyeléseinek megfelelően. A sasszemű Lunar Reconnaissance Orbiter talán megtalálja majd a tűt a szénakazalban – egy apró, fiatal krátert, az egykor hatalmas sarló és kalapács teljesítményének emlékét.

 

Mitteilungen Nr. 45 (c) MTA KTM CSKI

 

1. Balázs Júlia, Detre László felesége maga is csillagász volt, de nem állt rokoni kapcsolatban a Balázs fivérekkel (Béla és Lajos), akik szintén csillagászok.

2. A 24 hüvelykes Heide-Zeiss távcső volt az intézet eredeti főműszere: http://konkoly.hu/24

3. http://www.konkoly.hu/Mitteilungen/45.html

 

Molnár László


1. kép: Lovas Miklós jóvoltából
2. és 4. kép: Mitteilungen Nr. 45
, Lovas Miklós jóvoltából © MTA KTM  CSKI
3. kép: NASA public domain

Módosítás: (2010. Szeptember 05. Vasárnap, 15:49)

 
EnglishMagyar
XPRIZE_GOOGLE_RM_all grey facebookyoutubetwitterfacebook