Sok ötlet, sok mérés, sok műszer és mindenekelőtt csapatmunka kell a Hunveyor megszületéséhez. Az egyetemi gyakorló űrszonda nagyszerű kitekintést ad a világra, és azonnal rabul ejti a diákokat. A Hunveyor megálmodójával, Bérczi Szaniszló egyetemi docenssel beszélgettünk.

Jó otthon lenni az univerzumban. A beszélgetésünk vége felé mondta ezt Bérczi Szaniszló, de ahhoz, hogy megértsük milyen közegben és milyen indíttatásból született meg az első Hunveyor, ez a mondat nagyszerű kiindulási pont. A Hunveyorok több mint tizenöt éves történetét nem könnyű átfogni, csapongtunk is a tanárok elkötelezettségétől a kínai írásjelek titkain át a televízió által sugallt hamis, de kényelmes életcélokig. De közben mindvégig felsejlett az a világnézet, amely úgy tekint az univerzumra, mint ahol jó otthon lenni, és ahol jó körbenézni. Például az űrszondákkal.

A Hunveyor nagyszerű kitekintést ad a világra, és nagy előnye, hogy könnyen rabul ejti a diákokat. Az egyetemi gyakorló űrszonda modellje 1997-ben született meg az ELTE TTK Általános Technika Tanszékén Bérczi Szaniszló vezetésével. A története azonban sokkal régebben, valamikor a hatvanas években kezdődött. A NASA pasadenai, Kármán Tódor által alapított Sugárhajtás Laboratóriumában (Jet Propulsion Laboratory) ekkor a Surveyor-program űrszondáin dolgoztak. A cél a Hold volt, és az Apollo-program előkészítése. 1966-tól 1968-ig hét Suveyor közül öt sikeresen teljesítette a küldetést, és simán leszállt a Holdra.

Bérczi Szaniszlót ekkor a szegedi csillagász szakkörben találjuk, ott figyelt fel a Surveyorok sikerére. Ahhoz a szerencsés évfolyamhoz tartozott – emlékszik vissza –, amely már tanulhatott angolul, és az angol nyelv az űrkutatást is közelebb hozta a diákokhoz. Csillagászati cikkeket fordított, és az újabb és újabb információkért a NASA-val is felvette a kapcsolatot. Minden történet egy kis lépéssel kezdődik: a Hunveyoroké azzal, hogy Bérczi Szaniszló megcímzett néhány borítékot, és elküldte az Egyesült Államokba, ahonnan hamarosan csomag érkezett. A feladó Eugene Shoemaker volt a Kaliforniai Műszaki Egyetemről. Több kötetet küldött a Surveyorok dokumentációjával, és térképeket a Holdról. A küldemény ma is ott van Bérczi Szaniszló irodájában. Igazi kincsesbánya volt ez, a kiaknázásához azonban kellett még egy kis idő.

Pacher Tibor (balra) és Bérczi Szaniszló (jobbra) az együttműködési nyilatkozatot írja alá. Fotó: Varga Tamás Péter

Harminc év telt el 1967 és 1997 között, Bérczi Szaniszló ez alatt az idő alatt több tanszéken is dolgozott, de az Általános Technika Tanszéken vetődött fel először komolyan az ötlet, hogy a Surveyorok működési elvéből kiindulva lehetne űrszondát építeni. Ehhez nemcsak a tanszék által biztosított háttérre, hanem a diákokra is szükség volt, akik felismerték a lehetőséget, hogy a saját kezükkel kutathatják az űrt. Hosszú ideig tart, amíg az ember elhiszi magáról, hogy ő is meg tudja csinálni, de ez az idő nem haszontalan, mert része az érési folyamatnak – mondja Bérczi Szaniszló. A miliő nagyon inspiráló, a visszajelzés pedig gyors és látványos volt, hiszen a következő évben a NASA 29. Holdi és Planetáris Konferenciáján már a magyar diákok is részt vettek.

Az űrszondamodellek építésébe később más intézmények is bekapcsolódtak, tizenöt csoport foglalkozik már a Hunveyorral – legutóbb a Puli csatlakozott a listához az Iteration2/Hunveyor15 projekttel. A különböző csoportok között inkább együttműködés van, mint verseny, a tapasztalatokat megosztják egymással, de mindegyik külön-külön próbálja meg elérni a következő szintet. Nemcsak rangos ipari termékről van szó, hanem igazi diákcsemegéről – mondja Bérczi Szaniszló. A fejlesztés legizgalmasabb része pedig a terepmunka. Ehhez szerencsére nem kell azonnal a Mars vagy a Hold felé venni az irányt, a Föld és persze Magyarország is kínál olyan planetáris analóg helyszíneket, ahol az űrszondamodellt munkára lehet fogni. A Hunveyorok megfordultak például a Kecskemét melletti Fülöpháza homokdűnéin, a gánti külszíni fejtésű bauxitbányában vagy a nógrádi sarkos kavicsok terepén, sőt az Egyesült Államokban, Utahban is, ahol a sivatag gyönyörűen leképezi a marsbéli tájat.

Hunveyor egy marsi szimulációban

A Surveyor és a Hunveyor egyébként nemcsak nevében rímel, hanem –Bérczi Szaniszló kedvelt szófordulatával élve – a dallama is ugyanaz, vagyis a működési minimum megegyezik a NASA és az ELTE, valamint a többi intézmény űrszondájánál.

A Hunveyorok a NASA konferenciáinak űroktatási szekcióiban tizenöt éve szerepelnek. A hallgatóságot újra és újra lenyűgözi, hogy ezt az oktatási eszközt tulajdonképpen a diákok építik meg saját maguknak, választ adva arra a kérdésre is, hogy miként tanuljunk szórakozva. És ami a lényeg: a terepasztalokon igazi űrkutatás zajlik. Ha már megvan a minimálűrszonda, különböző kísérleteket lehet rátelepíteni. Ez a fajta robotizálás is hétköznapi játékokból indul ki – mondta Bérczi Szaniszló, és ahogy szélesedik a szonda horizontja, úgy sokszorozódnak meg az elvégezhető kísérletek.

A Hunveyorok építésében eddig több százan vettek részt. A tanárokon is múlik, hogy felvállalják-e a plusz munkát, az igazgatókon az, hogy elnézik-e, ha a diákjaik adott esetben egy hétre elutaznak egy konferenciára. Ha jönnek az eredmények, az sokat lendít a lelkesedésen. Sok ötlet, sok mérés, sok műszer és mindenekelőtt csapatmunka kell a Hunveyor megszületéséhez. Az ember fantáziája nagyon elszaladhat, de az űrszonda tervezése, megvalósíthatósága ezt kordában tartja – mondja Bérczi Szaniszló, és hozzáteszi, ha meg kell építeni a megálmodott szerkezetet, már sokkal szerényebb az ember. Mégis, a lehetőségeinket jól jelzi, hogy az űrtevékenységek behálózzák az országot.

Az oktatási űrszonda műfaja ipar és művészet is de nagyon messze áll a kenyérkeresettől, hiszen nincs hétköznapi kapcsolódása. Az érdeklődés akkor ugrana meg iránta, és akkor lenne kifizetődő, ha a gyerekek a karácsonyfa alá nem kisvasutat kérnének, hanem űrszondát. Ezeknek az építéséhez azonban mindenekelőtt az aprómunka tiszteletére, és nem a siker utáni vágyakozásra van szükség – figyelmeztet Bérczi Szaniszló. A legnagyobb veszély ugyanis a siker, és még nagyobb, ha pénz is kíséri – legalábbis ő így látja a világot. Az űrkutatás nagyszerű szórakozás, és nagyon sok munkánk van még itt a Földön. Bérczi Szaniszló azt reméli, a fiatalok előbb-utóbb rájönnek arra, hogy a természettudomány nemcsak szép és jövőbe mutató, hanem adott esetben még kenyeret is lehet keresni vele: „A természettudomány fix pontja az ismeretrendszerünknek, mert itt a próba mindennapos, és a ballépés előbb utóbb visszaüt. A természet szenvtelen, meg kell lesni, és eltanulni valamit tőle”. Épp itt az ideje, hogy visszamenjünk a Holdra.

Vándor Éva