Hogy is mi a Colabs? És a Puli Space Technologies miért döntött úgy hogy ott a helye?
Ezekre a kérdésekre a végső választ mi is akkor kaptuk meg, amikor a Pre-Launch parti, egy nem hivatalos megnyitó keretein belül megismerkedhettünk a Colabs csapattal, plusz sok érdekes emberrel és céggel találkozhattunk a nap folyamán. És ami a legjobb az egészben (ezt talán sosem lehet megunni), hogy minket is nagyon érdekesnek tartottak. Július 5-én, az esti órákban, olyanokról cseréltünk eszmét, mint hogy miképpen szeretnénk eljutni a Holdra, miért akarunk oda eljutni, és mi kell ahhoz, hogy eljussunk (mind nagyon fogós és bonyolult volt, alig bírtuk meggyőzni az érdeklődőket, de végül sikerült).
384 400. Szűk négyszázezer kilométer – sok vagy kevés? A hétköznapi életben megszokott távolságokhoz képest rengeteg, de mégis ennyit kell megtenni, hogy elérjünk legközelebbi égi szomszédunkhoz. Ez a Hold közepes távolsága tőlünk, egy fénysugárnak több mint egy másodpercbe, egy űrszondának három napba kerül megtenni. De hogy is kering körülöttünk pontosan a Hold?
A Föld, a Hold és a köztük lévő távolság, mind méretarányosan.
Először is engedelmeskedik a Kepler-törvényeknek: ellipszispályán, tovább gyorsabban mikor közelebb van hozzánk és lassabban, mikor távolabb. A távolsága pedig több mint 10 %-al változik, 362 570 km-ről 405 410 km-ig, átlagosan. De ezek csak átlagos értékek, mivel nem vagyunk egyedül a Naprendszerben, a többi égitest közül pedig elsősorban a Nap befolyásolja a Hold mozgását.
A Holddal kapcsolatban rengeteg néphiedelem él, és a legtöbb mítosz szerint a holdfogyatko-záskor a Holdat valami megeszi. Egyes amerikai indián törzsek hite szerint például, ilyenkor óriási kutyák vadásznak a Holdra, s amikor elkapják, szétharapdálják és a sebeiből kifolyó vér festi sötétvörösre égi kísérőnket. Ma már persze tudjuk, hogy a jelenségnek semmi köze a kutyákhoz, és az ilyenkor megfigyelhető színárnyalatokat is csak a Föld légköre okozza, mely a napfény kék és zöld színét jórészt kiszűri, így a maradék fényben a vérvörös vagy a narancsszín dominál. Tehát a dolgot tudományos alapossággal megvizsgálva biztosan kijelenthetjük, hogy a Holdat a Puli nem eszi meg, csak legfeljebb megugatja!
Az elszánt Puli csapat nem esett pánikba, amikor a szombati közös piknikre esős időt jósoltak.
2011. május 30-a borongós délelőttjén csapattagok és családtagok érkeztek árokparti piknikre a Hűvösvölgyi nagyrétre. Sajnos nem találtunk különleges anomáliákat vagy idegen leleteket, így arra kellett jutnunk, hogy földönkívüliek nem jártak errefelé az utóbbi időben (aki még nem ismerné az itt tájékozódhat a magyarság valódi eredetéről ;-))
A bográcsozáshoz - a nedves időben - igazi ősi technikával: sok türelemmel, gyufa nélkül kezdődtek az előkészületek (igen, tényleg kovával és acéllal csiholtunk tüzet); és már rotyogott is az ínycsiklandó "mindent-bele" paprikás krumpli. Aztán eleredt az eső, kissé lehűlt a levegő, mindenki azt kapott magára, amit talált, vagy a tűz mellett melegedett, ahol alma, virsli sült nyárson.
Almasütés. Fotó: Kerékgyártó Tamás
A TevePuli mozgást demonstráló rover is velünk tartott, és megjárta a Nagyrét buckáit. Az időjárási körülmények sem tudtak minket eltántorítani a sárkányépítéstől és eregetéstől, így az arany fóliás sárkány a Puli űrbéli küldetéséhez hűen szép, íves ballisztikus pályát repült.
Sárkányreptetési előkészületek. Fotó: Kerékgyártó Tamás
A piknik jó alkalom volt új csapattagokkal való találkozásra, csapatépítésre, kérdések megvitatására, és tökéletes egy kis hétvégi lazításra.
Bereczky Zoltán csapattagunk szemén keresztül láthatjuk ahogy készül a második demonstrációs roverünk a "Teve" koncepcióhoz. Így készül egy holdautómodell:
Üzenet Deák Mártontól, csapatunk Oktatási és Ismeretterjesztési vezetőjétől.
Tisztelt Pályázók és Felkészítő Tanárok!
Lezárult a Puli Space csapatának művészeti versenye. Ezúton is köszönjük mindenkinek a színvonalas és ötletes műveket, látszik, hogy sokat dolgoztatok vele! Mivel nagyon szép számmal neveztetek, a zsűri várhatóan csak június-júliusban hoz majd döntést, akkor újra felveszem Veletek a kapcsolatot. De hogy addig se unatkozzatok, a beérkezett rajzokat, fotókat, festményeket az elkövetkező hetekben felrakjuk a honlapunkra - bár egyelőre csak név nélkül.
Addig is eredményes évzárást - majd kellemes nyaralást :-) - kívánva:
Deák Márton Oktatás & Ismeretterjesztés - Team PuliSpace
2011. március 26-án, a Föld órája - http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%B6ld_%C3%B3r%C3%A1ja - alkalmából rendezett eseményen voltunk Kecskeméten. Partnerünknél, a Kecskeméti Planetáriumban - http://plani.hu/ - tartott két előadást is Pacher Tibor csapatvezető, amelyekben a világűr és a környezetvédelem témája is szerepet kapott a GLXP és a Puli Space bemutatása mellett. A gyerekekről sem feledkeztünk meg, demonstrációs rovereinket nagy örömmel irányították.
A videó elkészítéséért köszönet Pathy Miklósnak és Fogarasy Tamásnak.
A Holddal kapcsolatban rengeteg néphiedelem él, és a legtöbb mítosz szerint a holdfogyatko-záskor a Holdat valami megeszi. Egyes amerikai indián törzsek hite szerint például, ilyenkor óriási kutyák vadásznak a Holdra, s amikor elkapják, szétharapdálják és a sebeiből kifolyó vér festi sötétvörösre égi kísérőnket. Ma már persze tudjuk, hogy a jelenségnek semmi köze a kutyákhoz, és az ilyenkor megfigyelhető színárnyalatokat is csak a Föld légköre okozza, mely a napfény kék és zöld színét jórészt kiszűri, így a maradék fényben a vérvörös vagy a narancsszín dominál. Tehát a dolgot tudományos alapossággal megvizsgálva biztosan kijelenthetjük, hogy a Holdat a Puli nem eszi meg, csak legfeljebb megugatja!
