Mindig nagyszerű élmény Mike Doornbosszal beszélgetni - ilyenkor azonnal beugrik a tavaly októberi közös sörözés emléke Man szigetén; és nagy megtiszteltetés részt venni az Evadot interjújában, különösen, ha a kérdezők a 'kedvenc embereik' között emlegetik az interjúalanyt :-).

Az Evadot podcast 2011. március 22-i adásának vendége Pacher Tibor volt. A Puli csapatvezetőjét Michael Doornbos és Haley Stephenson kérdezte. Interjúnk a beszélgetés alapján készült.

MD: A mai vendégünknek nagy rajongója vagyok. Pacher Tibor az új GLXP csapat, a Puli Space csapatvezetője. Abban a különleges megtiszteltetésben volt részem, hogy találkozhattam veled élőben is, Man gyönyörű szigetén ittunk pár üveg sört, és remekül töltöttük az időt. Azóta hivatalos GLXP versenyzők lettetek. Eléggé elfoglalt lehettél az utóbbi időben.

TP: Így van Mike, nagyon jó élmény volt látni a Man szigeti régi falakat, inni néhány üveg remek sört, és beszélgetni a srácokkal.

A nyitófogadás után a kerekasztalnál a második balról Mike. GLXP Csapattalákozó Man szigetén, 2010 október. Fotó kredit: Michael Doornbos.

MD: Igen, nagyon jól éreztem magam, és jó lett volna jobban megismerni az embereket. Most is ezt szeretném elérni ezzel a podcasttal. Hiszen GLXP nem igazán egy mérnöki verseny, persze az is, de igazából ez az emberek történetéről szól, és nagyon izgatottak vagyunk, hogy hogyan alakul.

TP: Teljesen egyetértek veled, nekem is természetesen nagy kihívás, hogy a mérnökökkel is kooperáljunk, de valójában ez egy emberi, kulturális projekt.

MD: Felvetődött egy kérdés egy régebbi podcastban, amelyet szeretnék tisztázni – ha jól emlékszem a 37-esben vagy 38-asban, hogy ha valaki szeretné meghallgatni, megkeresheti. Tehát te magyar vagy, de Németországban laksz.

TP: Így igaz.

MD: Ide-oda ingázol a kettő között, de a csapatod magyarokból áll.

TP: A csapatom teljes mértékben magyar, néhányan külföldön élnek, de a többség Magyarországon lakik.

MD: Tehát mit jelent a Puli? A csapatnevetek Puli Space, ami nagyon királyul hangzik, de nem tudjuk mit jelent.

TP: Igen, a Puli a névre két magyarázat létezik. Egyrészt a puli egy tipikus magyar kutyafajta, nagyon szeretjük. Szerintem egy vicces kutya, olvashatsz róla a honlapunkon vagy a wikipédián, és a blogunkban épp most kezdtünk el egy sorozatot „A hónap Puli-száma” címmel, hogy egy kicsit közelebb kerülhessenek hozzá az emberek. A második jelentése tulajdonképpen egy angol betűszó, a Permanently Underfinanced Lunar Inspector (Állandóan Alulfinanszírozott Holdmegfigyelő) rövidítése.

MD: Ez nagyon jó. Tetszik egyébként, hogy ha felmennek a pulispace.com honlapra, és rákattintanak a Rólunk menüpontra, akkor láthatják, hogy ez a kutya érdekesen néz ki, olyan, mint egy pamacs. Legalábbis szerintem úgy néz ki, mint egy felmosó feje.

PT: Igen, azon a képen pont egy felugró kutya látható. A puli egyébként egy juhászkutya, és nagyon viccesen néz ki, nagyon híres a rasztához hasonló szőre miatt. Szerintem ez is különleges benne. Különbözni szeretnénk mi is egy kicsit a többi csapattól, a név tulajdonképpen csak úgy jött, de nekünk tetszik és kifejezőnek találjuk. Az egyik rover modellünk, amelyet épp fejlesztünk, hasonlít is rá egy kicsit.

MD: Tényleg lesz egy roveretek amely hasonlít erre a kutyára?

TP: Végül is a roverek mozognak, a kutyák is mozognak, úgyhogy igen…

HS: Tehát a logótok is egy kutya? Mert ha ránézek, nekem egy alien pacának tűnik.

MD: Úgy néz ki, mint egy repülő spagettiszörny.

HS: Igen pontosan, és nagyon boldog.

TP: Igen, ez egy nagyon vidám kutya. A logó persze próbál egy rakétát is ábrázolni. A vidámság egyébként jellemző az igazi kutyára is, amely ráadásul nagyon okos is. A honlapunkon egész részletes leírást találhattok róla.

MD: Beszéljünk akkor még egy kicsit a honlapról. Én nagy rajongója vagyok az űrnek, és mint tudjuk, meglepően nagy azoknak a honlapoknak a száma, amelyek szörnyen rosszak. Ti viszont nagyon jó munkát végeztek, szép, tiszta oldalatok van. Nagyon szeretem a haladásjelzőtöket. Nagyon jó ötlet, felmehetek az oldalatokra, és rajongóként láthatom, hogy szerintetek épp hol tartotok.

TP: Tudjuk, hogy ez nagyon hosszú út, és az apró lépéseket nem is tudjuk megmutatni, de a haladásjelzőnknek nem is ez a lényege, hanem hogy megmutassuk, nagyjából hol tartunk, mit tehetünk. Ha megnézed ezt a jelzőt, láthatod, hogy a végén, amikor eljutunk oda, hogy elindítsunk egy holdmissziót, már nagyon gyorsan tudunk haladni. De addig még nagyon hosszadalmas út áll előttünk.

HS: És mi történik a „Regisztráció” és „Puli fejlesztés” között? Csak kíváncsi vagyok, hogyan gyűjtitek össze ezt a rengeteg érdeklődőt és a nagy csapatot, nem tudom, hogy van-e pizza Magyarországon…

TP: Magyarországon is van pizza, nem tipikus magyar étel, de az egész világon elterjedt, úgyhogy mi is szeretjük, és néha mi is pizzával ülünk össze egy-egy megbeszélésre. Az összejöveteleinket általában Skype-on keresztül bonyolítjuk le, mert még Budapesten is elég nehézkes az embereket egy helyre összehozni, úgyhogy hatékonyabb ez a fajta kapcsolat. Jelenleg azon dolgozunk, hogy megépítsük az első Hunveyor15 modellünket. A Hunveyor egy magyar egyetemi gyakorló űrszonda modellező program a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ez egy komplett küldetést modellez, ami azt jelenti, hogy egy űrszondát juttatunk el egy bolygó vagy más égitest felszínére, és megpróbálunk különböző vizsgálatokat végezni. Ez nem az igazi prototípusa a rovernek, de egyre közelebb kerülünk a rover végleges prototípusához, és építünk, tervezünk, egyszerre dolgozunk a landoló egységen, a roveren és a küldetés irányításán.

MD: Érdekes, tehát felfedtétek, hogy mik az ötleteitek. A GLXP-ben 29 csapat van. Néhányan már elég rég bent vannak, de ti újak vagytok, csak pár hónapja regisztráltak benneteket a hivatalos csapatok között. Nyilván nem pár hónapja kezdtetek el gondolkozni a projekten, hiszen jelenleg a prototípus fejlesztésének szakaszában vagytok. Néhány csapat nagyon nagy előnnyel indult, rengetegen finanszírozták őket. Ti hogy érzitek a helyzeteteket a versenyben?

TP: El kell gondolkoznunk azon, hogy mik az esélyeink. Tesszük, amit tudunk, dolgozunk a projekten, és meggyőződésünk, hogy felzárkózhatunk a többekhez. Persze, tudjuk, hogy vannak csapatok, amelyek sokkal előbb kezdték, sokkal nagyobbak és jóval erősebben pénzelik őket, mint minket most, de ez normális egy olyan versenyben, mint amilyen a GLXP. A mottónk Neil Armstrongtól származik: „Kis lépés az embernek…”. Mi kis lépésekkel haladunk, és minden egyes kis lépés közelebb visz minket a célhoz.

HS: Van is egy Kis Lépés Klubotok, mesélj erről.

TP: Ezt azért hoztuk létre, hogy akik segíteni szeretnének nekünk, kis összegekkel – ezer forintokkal – támogathassanak minket. Azt valljuk, hogy a sok kis lépés messze visz minket. A kínaiak is úgy tartják: minden út, még a leghosszabb út is egyetlen kis lépéssel kezdődik.

MD: Jó dolog, hogy ha az emberek szeretnének adakozni, akkor ezt meg tudják tenni a weblapon található Kis Lépés Klubon keresztül. Én is szeretnék egy kis bölcsességet megosztani, amelyet a nagymamámtól hallottam, aki a világválság idején Norvégiában nőtt fel. Ő úgy tartotta, hogy a pennykből lesz a dollár, úgyhogy soha se becsüld le a pennyt akkor sem, ha kicsinek tűnik. Minden lépés hozzáadódik valami máshoz, és ha tudod, hogy segíthetsz akár csak pár ezer forinttal, akkor hozzájárulsz az űrkutatás előmozdításához. Megint csak azt tudom mondani, ha a többi csapat is így csinálná, mint ti, a versengés világméretű lehetne, úgyhogy én személyesen kinevezlek ennek a gondolkodásmódnak a nagykövetének.

TP: Köszönöm az egész csapat nevében. Tudod, Magyarország kis ország tízmillió lakossal, körülbelül 15 millió magyar lehet összesen a világon, de tudjuk, hogy rengeteg dolgot meg tudunk tenni. Nagyon sok találékony ember található Magyarországon, és ha kicsi vagy, az megtanít olyan dolgokra is figyelni, amelyeket talán nem veszel észre, ha nagy vagy. Ez is a filozófiánk, hogy megtaláljuk, mit tudunk mi kicsiként jobban csinálni, mint a többiek.

MD: Tehát a kicsiség akár előny is lehet, ha így közelítjük meg.

TP: Igen így igaz, pontosan.

HS: És mi az általános felfogása az embereknek az űrről Magyarországon?

TP: Most remélhetőleg megváltoztathatjuk az általános szemléletet. Körülbelül 30 éve nagyon boldog időket élhettünk, ez volt az idő, amikor az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan kijutott az űrbe. Mellesleg Magyarország volt a hetedik ország, amely embert küldött az űrbe. A név miatt most néhányan úgy tartják, hogy egy farkas után most egy kutyát küldünk fel. Úgy gondolom, hogy általánosságban a világűr most nem annyira érdekes Magyarországon, a mindennapi problémák miatt az embereknek más köti le a figyelmét. Úgyhogy az egyik küldetésünk, hogy megmutassuk Magyarországon, hogy az űr nagyon-nagyon fontos a tudománynak és az országnak is. Magyarországnak nincsenek természeti erőforrásai, ásványkincsei, csak mezőgazdasága és az emberek esze. Úgyhogy azt szeretnénk megmutatni az embereknek, hogy az űr szép, az űr gyönyörű, az űr használható, az űr érdekes. A feladat egy részét már teljesítettük azzal, hogy jelentkeztünk a GLXP-re, azt hiszem, hogy így egyre több ember gondolkozik majd el ezeken a kérdéseken.

MD: Beszélgettünk már erről, és szeretném megint felhozni, mert szerintem nagyon érdekes, hogy a magyar folklór része az, hogy megkíséreljük megtenni a lehetetlent, arra alapozva, hogy keményen próbálkozunk és bízunk egy kis szerencsében. De az űrkutatás már olyan probléma, amellyel nem igazán foglalkozunk. Egyébként ez igaz Amerikára is, az emberek szemlélete az űrrel kapcsolatban egyáltalán nem különbözik a magyarokétól. De feltételezem ez igaz az egész világra is, nem csak az Egyesült Államokra vagy Európára. Csak a mindennapi problémáinkkal foglalkozunk, amelyek épp előttünk vannak. Mégis a lehetetlen dolgok azok, amelyekkel próbálkozni kell. Szerinted ez a kulturális érték hogyan segítheti a csapatotokat?

TP: Én úgy hiszem, ez sokat segíthet nekünk. Az elmúlt 10-15-ben tanultam meg, hogy ha nem próbálok meg valamit, csak abban lehetek biztos, hogy semmi sem fog történni. Ezért meg kell próbálnom. Ez a mottóm is, amely egy német írótól, Hermann Hessétől származik: „Az embernek meg kell kísérelnie a lehetetlent, hogy a lehetségest elérje.”. A népmesékben is a legkisebb hercegnek, vagy a paraszt legkisebb fiának – általában a harmadik, mert a hármas egy mágikus szám a legtöbb folklórban – mondják, hogy meg kell próbálnod, és valóban lehetetlennek tűnik a kérés, de megnézik, hogy jó, akkor mit tehetek? Mik a lehetőségeim? Az egyetlen esélyem, hogy nekifussak és megpróbáljam, és ha keményen dolgozom, használom az eszemet, találékony vagyok, és kedves vagyok az emberekkel, akikkel találkozom, akkor van rá esély, hogy visszakapjam a segítséget a legfélelmetesebb helyzetekben is. Akkor is, ha nem számítok rá, úgyhogy szerintem ez rengeteget segít!

HS: Indítványozom, hogy készítsetek pólót, amelynek az elején a Kis Lépés Klub vagy a Puli logó van, a hátulján meg Hermann Hesse idézete, mert biztosan vennék egy olyat.

MD: Én is, feltétlenül vennék egyet.

TP: Ez jó ötlet, beszéltünk róla, hogy pólókat készítsünk, de nem gondoltunk az idézetre.

HS: Minden Evadot-hallgató, aki szeretne egy ilyen pólót, az küldjön nekünk e-mailt, mert szerzünk nekik. Mi a legnagyobb akadály, amivel most szembeáll a csapat?

GLXP csapatvezetők és munkatársak a Team Summit-on. Fotó kredit: Michael Doornbos

TP: A legnagyobb akadály jelenleg a finanszírozás, és azt hiszem, a legtöbb csapatnak is ez a problémája. Technikailag persze nem egyszerű olyan rovert tervezni, amely képes elvégezni a GLXP által előírt feladatokat, és ennél még nehezebb a rovert eljuttatni a Holdra. Szóval vannak technikai problémáink, de a legnagyobb a megfelelő finanszírozás biztosítása. Most épp különböző módokon próbálkozunk ennek a megalapozásán, és az első kezdeményezésünk a Kis Lépés Klub. Van egy ehhez hasonló verziónk üzletemberek számára, ha megnézitek az oldalunkon a Puli Indítóállást, akkor láthatjátok, kik azok, akikkel közösen építkezünk.

MD: Ez remek ötlet, tehát a cégeknek lehetőségük van elhelyezni a logójukat a rakétán, ez egy nagyon okos ötlet!

TP: Igen, ezen az úton szerzünk hirdetéseket cégektől, ami ugyanúgy része a finanszírozási stratégiának, de a Kis Lépés Klubunk és a Puli Indítóállás még mindig csak az első fázisa a projektünknek, és csak arra szolgál, hogy megszerezzük azt az összeget, amellyel már ténylegesen el tudunk indulni.

MD: Én általában nagyon nagyokat szoktam csalódni azokban a vállalatokban és szervezetekben, amelyek nem az űriparban tevékenykednek, ugyanis hihetetlenül rövidlátóak szoktak lenni. Egyáltalán nem tekintenek az űripar felé, nem akarnak utat mutatni, segíteni az embereknek megérteni, hogy mit is akarunk. Nem akarok szarkasztikus lenni, de ez az Indítóállomás is újabb példa, egyfajta képregényszerű megjelenítés, az emberek ránézhetnek, és azt mondják, ha ezek a srácok tényleg megpróbálkoznak a GLXP-vel, akkor örülnék, ha a ott lenne a logóm az oldalukon. Ha mindenki így gondolná, nagyon egyszerű dolgotok, lenne a finanszírozással, mert mindenki hinne az űrkutatásban, láthatnánk, egyszerűnek tűnne. Szerintem ez briliáns.

TP: Köszönöm ez az ötlet a designerünktől, Tamástól származik. Biztosan lesznek még friss ötleteink, úgyhogy készüljetek fel!

MD: Bekapcsolom a biztonsági övem.

TP: Helyes, kössétek be az öveteket.

MD: Tehát említetted a show elején, hogy elindítottátok A hónap Puli-száma című rovatot. Én rajongója vagyok a Part-Time-Scientists nevű csapatnak, akik az ellenfeletek – de persze barátok is egybe. Ők is publikálnak hetente egy Fan Friday című írást a weblapjukon, hogy lekösse az embereket. Ez nagyon hasonlít arra, amit ti is csináltatok, A hónap Puli számára, úgyhogy beszélj egy kicsit erről.

TP: Nemrég indítottuk el ezt a sorozatot, amelyben sima számokat választunk ki. Ha megnézed, hogy mi az a szám, akkor azonnal eljutsz a méréshez, a fizikához, a matematikához, vagyis a felfedezéshez. És kapsz egy másik lehetőséget is: hogy beszélj a számolásról. Tehát mindig van lehetőségünk, hogy elmondjunk egy történetet minden hónapban, kiválasztunk egy számot, és ezzel egy kicsit szabadon oktathatunk is egy kicsit. Ez a sorozat tulajdonképpen része a kommunikációnknak, ezen keresztül is megmutatjuk az embereknek, hogy az űr, a matematika és a hozzá kapcsolódó történetek is nagyon izgalmasak lehetnek.

MD: A blogotokon említitek, hogy Mark Zuckerberg vett egy pulit magának. Ez briliáns szerintem, Mark is egy rajongó, csak nem mondja el.

TP: Remélem, de talán ő több mindent is lát, mint mi, és ő már sejti, hogy mi lehet majd a GLXP kimenete… De tudjátok, magyarok mindenhol vannak a világon és a kutyafajták is bárhol megtalálhatóak.

MD: Még mielőtt befejeznénk, mesélj egy keveset arról, hogy hol terveztek leszállni a Holdon?

TP: Jelenleg kilenc helyszínt vizsgálunk. Volt nemrég egy összejövetel Texasban, ahol bemutattuk a választásainkat, de még tart ez a folyamattal. Most úgy gondoljuk, hogy nem igazán tudunk majd finom landolást végrehajtani, úgyhogy egyelőre olyan helyet keresünk, ahol kevés a kráter és az egyéb akadály. Az én személyes álmom a Kármán kráter lenne, a Kármán név gondolom ismert, ha csak a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumára vagy a 100 km magasan lévő Kármán-vonalra gondolok, és Kármán természetesen magyar volt. A Kármán kráter a Hold túloldalán van, úgyhogy ha sikerülne oda eljutni, akkor az szerintem nagyon nagy dolog lenne.

MD: Érdekes, ha a Hold túloldalán landolnátok, hogyan kommunikálnátok?

TP: Ha ezt a lehetőséget választjuk, akkor természetesen szükségünk lesz, egy keringő egységre. A nélkül az esélyünk nulla.

MD: Foglaljuk össze gyorsan, hogy miért. Tehát mivel a Hold túlsó oldala mindig az ellenkező irányba néz tőlünk, nem tudunk róla rádiójeleket venni. Képzeljétek el, hogy mobiltelefonálni akartok, amit persze nem lehet, de ha megpróbálnál a Hold túlsó oldaláról felhívni valakit, akkor szükség volna valamire, ami látja a Hold túlsó oldalát és a Földet is, anélkül, hogy a Hold kitakarná, úgyhogy szükség lenne egy műholdra, amely a Hold körül kering és visszasugározná a jelet a Földre. Egyébként szerintem ez nagyon izgalmas, mert nagyon keveset tudunk a Hold túloldaláról, de ehhez szükség lenne kommunikációs infrastruktúrára, és lehetőségünk lenne olyan felfedezést tenni, amit előtte meg se próbáltak.

TP: Még egyszer megjegyezném, hogy tudjuk, ez nagyon-nagyon nehéz feladat, de nem akarjuk ezt az ötletet kapásból elvetni. Ismét azt mondanám, hogy beleképzeljük magunkat a legkisebb herceg helyzetébe… Reméljük, hogy sikerülhet, hátha valami váratlan dolog folytán esélyt kapunk rá, hogy elérjük azt a helyet is.

MD: Ez remek!

TP: De természetesen akkor is maradéktalanul boldogak lennénk, hogy ha a Hold innenső oldalán sikerülne landolni.

MD: Mint ahogy mi is. Tibor, köszönjük, hogy csatlakoztál hozzánk!

TP: Köszönöm Haley, Köszönöm Mike!

A hangfelvétel leiratát - melynek nyersfordításáért külön köszönet Hazadi Mátyásnak - Vándor Éva dolgozta fel.