2500. Ennyi középiskolást szólított meg személyesen a Puli Space csapata. Ez a – Magyarország népességét tekintve – szép szám fél év munkájának az eredménye, és az ismeretterjesztésünk nemcsak Budapesten, hanem az ország több vidéki városában is folyt.

Amikor belevágtunk, kíváncsi kétkedéssel fogadtuk a diákok arcát. Vajon mennyire érdekli őket az űrkutatás? Tudják vajon, hogy ki volt az első, vagy éppen a második ember a Holdon? Miért is volt fontos a Szputnyik-1 és Gagarin repülése, amelynek ötvenéves évfordulóját idén ünnepeljük? Sajnos a sokéves tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a mai ifjúságot nem érdekli, és ezt az egyetemi felvételi statisztikák is alátámasztják. Kis társadalom- és médiakritikával élve mondhatnánk, hogy általános az érdektelenség és elfordulás az irodalomtól, a történelemtől, tudománytól, sőt ironikus módon a technikától is, amely pedig része a társadalmunk mindennapjainak.

És mégis. Bár elsőre nem látszik egyértelműen, de az előadásokon rendre találni olyan fiatalokat, akik néha félve ugyan, de komolyan érdeklődnek a téma iránt. Az előadások elején még csak kevesen vannak, de ahogy telnek a percek egyre többen igyekeznek bekapcsolódni, kérdéseket tesznek fel és válaszolnak azokra, amelyeket az előadó intéz feléjük. Kiderül, hogy mégis tudják, hogy ki volt a második ember a Holdon, ahogy – legalábbis nagyságrendileg – azt is, hogy mikor repült Gagarin. Ami viszont meglepő, hogy a tapasztalataink szerint ebből a szempontból nincs meg a Magyarországra jellemző Budapest-vidék ellentét, a többi városban élő diák legalább annyira, ha nem jobban érdeklődik az űrkutatás és a természettudományok iránt – kiváló példa volt erre a szekszárdi I. Béla Gimnázium.

Az egyik induló a rajzpályázatunkon. Az élet az űrben már a 11 éveseket is foglalkoztatja.

Fél év ismeretterjesztés után tehát bátran elmondhatjuk, hogy kicsit elnyomva ugyan, de még mindig megvan az érdeklődés, csak nincs „divatja”, a természettudományos képzettség nem társadalmi igény. A csapat egyik célja, hogy ezt iskolai előadásokkal, távcsöves bemutatókkal, ismeretterjesztő cikkekkel és a világűr művészeti oldalának megmutatásával megváltoztassa. Mert ne feledjük, a Hold és a világűr nemcsak a tudomány területe, hanem a művészeté és képzelőerőé is. Ezért hoztuk létre a rajzpályázatunkat [link] és ezért igyekszünk a világűrt minél divatosabb, napjaink képi világához igazodóan bemutatni.

Zárógondolatként kicsit tekintsünk a jövőbe, mit várhatunk az elkövetkező tíz évtől? Ha (és amint) a Puli feljut a Holdra, az újra divatossá teheti a tudományt. Nemcsak a határokon belül (újdonságnak számít, hogy a THE programmal közösen felvidéki látogatást is tervezünk), hanem minden határon túli magyar – és a GLXP-n keresztül – és minden külföldi érdeklődő számára.

Mert ki tudja? A 20. század nagy tudósai között sok volt a magyar, lehet, hogy a 21. században is így alakul majd – pont miattunk.