A csapat keményen dolgozik az első tesztroveren, a – nem a legizgalmasabb nevű – Iteráció 2-n, hogy kidolgozzuk, véglegesítsük a mechanikai, elektromos és szoftveres megoldásainkat. Néhány beltéri teszt és nagyközönség előtti megjelenés – mint a Jövő Hídja vagy a Kutatók Éjszakája – után a rovert elvittük a Gánt melletti, egykori bauxitbányához is. A bánya területén jelenleg múzeum és földtani park működik, de a Hunveyor gyakorló űrszondák számára is szolgált marsi analógiaként, így a mi terepi tesztjeinkre is jó jelölt volt. Elsőként egy tömör talajú, sóderszerű, apró kövekkel és homokkal borított területet választottunk.

Az első eredmények bíztatóak: a “wheg” (wheel+leg, vagyis kerék+láb) koncepció jól működött kisebb buckákon, lankás emelkedőkön és domboldalakon. Egy meredek, laza sóderrel és kövekkel dorított domb viszont okozott némi gondot.

Megpihennek a Puli mérnökök, de közben újabb tortúrákon agyalnak.

A kisebb buckák leküzdése gyerekjáték volt a rovernek...

... de a meredek domboldalaké már más tészta volt.

Fogakat vagy bordákat rögzíteni a kerekekre a jobb tapadás érdekében az egyszerű része a feladatnak. De mivel a kerekek a rover teste fölé érnek, bizonyos helyzetekben a napelemekre is szórhatnak port. Úgy tervezzük, hogy a kerekeket távolabb helyezzük a testtől, hogy megakadályozzuk a szennyeződést.

Ezt látta a rover egyik hátsó kamerája a kettőből (RECA - Rear Camera)

Ezek a tesztek igen fontosak: néhány hónap múlva a Puli rover elutazik Marokkóba, hogy részt vegyen a MARS2013-on, az ÖWF (Osztrák Űrfórum) által szervezett, egy hónapos, szimulált marsi expedíción. Miért pont a Mars, kérdezhetnénk? Nos, ami a sziklák és kráterek közti közlekedést illeti, a Mars és a Hold felszíne egész hasonló. És mi pont ezt szeretnénk letesztelni: távolról vezetni a rovert – biztonsággal.

Molnár László

Képek: Puli Space