2010 novemberében indul első útjára az amerikai SpaceX cég Dragon teherűrhajója. A világ első magánűrhajóját a cég által fejlesztett Falcon 9 hordozórakéta fogja pályára állítani, ez lesz a szintén vadonatúj rakéta második repülése. A repülés fontos mérföldköve lesz a magánűrhajózásnak: a Falcon 9 és a Dragon némi továbbfejlesztés után személyzetet is szállíthat a Nemzetközi Űrállomásra.

A NASA Constellation-programjának felfüggesztése után bizonytalanná vált az Ares I hordozórakéta és az Orion űrhajó fejlesztése, így az Egyesült Államok az űrállomás fenntartásához más nemzetek segítségét (elsősorban az orosz Szojuz űrhajókat) kell, hogy igénybe vegye. Ebben a helyzetben felértékelődött a magáncégek szerepe az űrkutatásban, így készülhetett el az amerikai SpaceX vállalat által már korábban tervezett egyszerű és olcsó, többször felhasználható hordozórakéta és a vele együtt fejlesztett teherűrhajó. A teljes rendszert eleve úgy tervezték, hogy később alkalmas legyen személyszállításra is (például a rakéta repülése közben nem lép fel elviselhetetlen túlterhelés, a repülés teljes ideje alatt lehetséges a mentés, az űrhajó alkalmas a földre visszatérésre). A NASA a bizalmat megelőlegezve már megrendelt 12 teherrepülést összesen 3,1 milliárd dollárért, ennek része lesz ez a demonstrációs repülés is, melyet még két ilyen követ majd.

A Dragon űrhajó meglehetősen egyszerű és hagyományos kialakítású. A kúp alakú nyomásálló kabin többször felhasználható, az összes fontos berendezést ebben helyezték el. Elején az amerikai modulokkal kompatibilis Common Berthing Mechanism dokkolóberendezést helyezték el, amely a szó hagyományos értelmében vett dokkolásra nem alkalmas, az önálló manőverezésre csak korlátozottan képes űrhajót az űrállomás valamelyik robotkarjával elfogják, majd gyakorlatilag hozzászerelik az űrállomáshoz. Ezt a mechanizmust már sikeresen kipróbálták a japán HTV teherűrhajón is. Az űrhajó képes a teljes rakománynak nemcsak a pályára állítására, hanem a pályáról a földre visszajuttatására is. A leszállást a hagyományos módszerrel, a sűrű légkörbe lépve hővédő pajzsos, később ejtőernyős fékezéssel hajtják végre, tengerre. A többször felhasználható űrhajó egyetlen egyszer használatos részegysége a napelemtáblákat tartalmazó, egyébként üres műszaki egység, melyet a légkörbe lépés előtt leválasztanak.

A Falcon 9 hordozórakéta mindkét fokozata a tervek szerint szintén többször használatos lesz, szintén ejtőernyővel térnek vissza az óceánra, bár az eddigi indítások (öt Falcon 1 és egy Falcon 9) után egyszer sem sikerült a rakéták első fokozatait épségben lehozni. A már Föld körüli pályára állt második fokozat visszahozása még ennél is komplikáltabb feladat, lényegében a pályán keringő űrhajóéhoz hasonló bonyolultságú, emiatt ez jelenleg még csak a tervezés fázisában van.

A Falon 9 hordozórakéta júniusi, első startjának sikere után az űrhajó első repülését, többszöri halasztás után, október 23-ára tervezék. Ezt különféle apróbb, a fejlesztés közben fellépett hibák miatt novemberre halasztották. A repülés egy fontos paraméterében el fog térni a későbbiektől: a Kennedy űrközpontból induló rakéta 34,5 fokos inklinációjú pályára áll majd, azaz, ellentétben az egyenlítővel 51,8 fokos szöget bezáró pályán induló űrrepülőgépekkel és a későbbi Dragon űrhajókkal, az indítás még nem látszik majd Magyarországról.