Mire lehet használni egy tartalék űrszondát, múzeumban való mutogatáson kívül? Valódi űrszondává alakítani! A Chang'e-1 igen sikeres küldetése után Kína ismét a Holdhoz tart, az űreszköz kissé módosított ikertestvérével, hogy kikövezze az utat az első leszállóegységnek.

Tegnap Greenwich-i idő szerint 11-kor útnak indult a Chang'e-2 űrszondát hordozó Long March 3C rakéta a kínai Xichang Satellite Launch Centerből. Az űrszonda körülbelül öt nap múlva éri el a Holdat, hogy nagyfelbontású képeket készítsen annak felszínéről egy jövőbeni felszíni misszióhoz. A Chang'e-2 egyben technikai kísérlet is lesz a Chang'e-3 rover számára, hogy tapasztalatokat szerezhessenek a Holdhoz vezető úton és körülötte végzett műveletekről.

Ahogy a Kína gazdasága, úgy űrprogramja is nagy ütemben növekszik. A cél a holdraszállás, először önműködő roverekkel és mintahozó küldetésekkel, de előbb-utóbb emberekkel is. De ennek eléréséhez pontos és részletes térképekre lesz szükség. A Chang'e-1, Kína első holdszondájának célja is ez volt: fényképes és domborzatmagassági felmérés készítése. Csakhogy az űrszonda kissé háttérbe szorult a Holdat ostromló többi űreszköz hadában: a rátermettebb japán Kaguya, az indiai elsőséget hirdető Chadrayaan-1 és persze a nagy visszatérő amerikaiak a Lunar Reconnaissance Orbiter és LCROSS küldetésekkel. Nem segített a helyzeten az első fotók félresikerült bemutatója sem, melyek addig ismeretlen krátereket mutattak. A sajtó egyből csalást kiáltott, de hamarosan kiderült, hogy a kínaiak egyszerűen gyakorlatlanságból eredő hibát vétettek. Végül a Chang'e-1 sikeresen feltérképezte az egész Holdat és fél évvel tovább is üzemelt a tervezettnél.

Hamarosan azt is bejelentették, hogy Kína egy gyakorlatilag azonos űrszondával tér vissza a Holdhoz. A Chang'e-2 egy teszt vagy tartalék példányból készült el és számos rendszere, mint a képalkotó spektrométer, a röntgen/gamma spektrométer, mikrohullámú detektorok és az űridőjárást figyelő műszerek, megegyezik az első űrszondáéval. Másokat továbbfejlesztettek vagy kicseréltek. Az űrszonda például hamarabb ér majd a Holdhoz az erősebb rakétának köszönhetően. A lézeres magasságmérő és a fő kamera is jobb felbontásra lesz képes, az utóbbi teljesítménye 120 helyett 10 m/pixel felbontóképességre javul. Ez még mindig elmarad majd az LRO-tól, de már a Kaguyával azonos teljesítményt képvisel. A Chang'e-2 alacsonyabb pályán is fog keringeni, 100 km magasan. Előbb-utóbb ezt a körpályát majd ellipszissé alakítják, alig 15 km-re(!) megközelítve a Hold felszínét. Arról is hallani, hogy az űrszonda egy apró leszálló, feltehetően becsapódó egységet is magával visz, de erről nincs hivatalos információ.

A kínai holdprogram második fázisában egy távirányítású rovert szeretnének majd a felszínre juttatni, mely akár 100 m-t is megtehet majd óránként. A Shanghai Aerospace System Engineering Institute berkeiben már 2002 óta fejlesztenek egy hatkerekű járművet, mely megjelenésében némileg emlékeztet a NASA MER marsjáróira. A Chang'e-3 rover indulását jelenleg 2013-ra tervezik, ezzel kijelölve potenciális határidőt a Google Lunar X-Prize csapatoknak, miután a verseny teljesítésének feltételét naptári dátum helyett az első kormányzatilag pénzelt rover Holdra érkezéséhez tervezik kötni a szervezők. A kínai misszió legnagyobb bizonytalansági tényezője azonban a hordozórakéta: a Chang'e-3 a tervek szerint az újonnan kifejlesztett, nagy teherbírású Long March 5 rakétával indulna, de annak első tesztrepülésére legkorábban 2014-ben kerülhet csak sor.