Jeff Bezos, az Amazon.com vezérigazgatója, egyike az űr meghódításáért versengő dotcom-milliárdosoknak. Ő alapította a hírhedten titokzatos Blue Origint, mely egyike a kereskedelmi űrhajózásra aspiráló magáncégeknek. Bezos tavaly bejelentette, hogy tengeri szakértőkből álló csapata az Apollo-korszakból származó emlékeket azonosított az Atlanti-óceán mélyén: a Saturn-V rakéta F-1 hajtóműveit, melyeket a felszínre is kívánt hozni. Egy évvel később be is váltotta az ígéretét.

Egy gázgenerátor az előtérben, és egy égéstér a háttérben

Az F-1 a valaha volt legerősebb, egy égésterű, folyékony üzemanyagú rakétahajtómű, a mai napig is. Egyetlen hajtómű 6,77 millió Newton tolóerőt fejtett ki, másodpercenként 2500 liter üzemanyagot elégetve. Öt ilyen monstrum emelte az égbe a Saturn-V rakétát, a repülésének első két és fél percében. De a kezdeti percek lejártával a Saturn-IC jelű első fokozat levált a rakéta többi részéről, és másodpercek alatt eltűnt a szemünk elől, az Atlanti-óceán felé zuhanva. (Valójában persze a lendülete miatt egy ideig még felfelé repült, de egyre lassabban, míg a Saturn-V tovább gyorsult.)

Egy felhasználatlan F-1 hajtómű a Pratt & Whitney Rocketdyne központi épülete előtt. A hajtóműveket gyártó Rocketdyne 2005-ben egyesült a Pratt & Whitney-vel.

Persze, ez így zajlik minden rakéta esetében, a mai napig is. Az első fokozat nem éri el a keringési sebességet, hanem visszazuhan az óceánba, vagy orosz rakéták esetén a földre, ócskavassá válva (kivéve az űrsikló és az Ariane-5 gyorsítórakétáit). Ez elkerülhetetlen, legalábbis amíg a SpaceX meg nem valósítja terveit a starthelyre visszarepülő első fokozattal kapcsolatban.

Pillangók és rakétamaradványok az Altáj régióban

Bár Oroszországban a fémgyűjtők gyakran feldolgozzák a maradványokat, és az óceán partjára is kimosódnak néha rakéta-darabok, a hajtóművek a legtöbb esetben elvesznek. De Jeff Bezos változtatni akart ezen: elhatározta, hogy megkeresi a Saturn-V maradványait, különösképpen a hatalmas F-1-eket. Csapata mélytengeri szonárokkal sikeresen azonosított is néhányat, mellbevágó, 4,3 km-es mélységben. Ez mélyebben van, mint a Titanic roncsai! Bár ez még nem egy tényleges holdi emlékhely, de talán ez a legközelebbi dolog hozzá. Legalábbis amíg nem sikerül a Holdon meglátogatni egyet.

Egy összegyúrődött hajtóműfúvóka az óceán fenekén

Bezos csapata a Seabed Worker hajó segítségével számos fődarabot a felszínre hozott, eleget ahhoz, hogy két restaurált hajtóművet kiállíthassanak. Az alkatrészek a mai napig a NASA tulajdonát képzik, így vélhetően valamelyik központjukban lesznek kiállítva, hogy elmeséljék a holdraszállás történetének eddig ismeretlen epizódját: az átzuhanást a légkörön, a durva becsapódást az óceánba, és a víz alatt töltött négy évtizedet.

Nézzétek meg a fantasztikus fotókat és videót is:

Egy jókora darab a Saturn-IC rakétafokozatból

Égéstér az óceán fenekén...

...és a tetején.

Egy hőcserélő. A hajtómű üzemanyag-ellátásában volt szerepe: a gázgenerátor, egy kisebb, alacsony hatékonyságú rakétahajtómű, hajtotta meg a turbópumpa turbináját. A gázgenerátorból távozó gázok átáramoltak a hőcserélőn, felmelegítve a gázokat, melyek az üzemanyagtartályt nyomás alatt tartották. A hőcserélőből pedig a fúvóka kiterjesztésébe (az alsó felébe) áramlottak, hogy hűtsék azt.

Egy nem túl esztétikus próbálkozásom az egyes részek pontosabb beazonosítására

Molnár László

Képek forrása:

1.) 4-9.) Bezos Expeditions
2.) Cbl62 at en.wikipedia
3.) Jonas Bendiksen
10.) NASA