A roppant sikeres GRAIL ikrek meghosszabbított küldetése, hogy feltérképezzék a Hold gravitációs terét és belső szerkezetét, hétfőn (december 17.) a Holdba való becsapódással véget ért. Eközben a LADEE orbiter a környezeti teszteket teljesíti, felkészülendő a 2013 nyarán esedékes startjára.

A GRAIL misszió két űrszondája, Ebb és Flow egy kráterpremen emelkedő, 2,5 km magas hegyen ért útja végére, a holdi északi pólus közelében. A becsapódás helyét a NASA a küldetés oktatási célú MoonKAM programját vezető amerikai űrhajósnőről, a nemrég elhunyt Sally Ride-ről nevezte el. A GRAIL példátlan részletességgel térképezte fel a Hold gravitációs terét, és már az első eredmények is szolgáltattak meglepetéssel. Itt csak egy-kettőt említek meg ezekből, de mindenkinek ajánlom Emily Lakdawalla nagyszerű posztját a Planetary Society-nél, aki az alapokat és a hátteret is jól összefoglalta.

A holdi felföldek számított sűrűsége.

A Hold kérgének átlagpos sűrűségére 2550 kg/m³ adódott, 12 százalékkal alacsonyabb a korábban feltételezettnél. Ez azt jelenti, hogy a kéreg töredezetté és porózussá vált a becsapódások folytonos ütésétől-vágásától. A sűrűség még alacsonyabb a fiatalabb mare területek körül, ahova a becsapódások vastag, még porózusabb törmelékréteget dobtak ki, de magasabb a Déli Pólus-Aitken-medencében, ahol sűrűbb, vasban gazdagabb anyag került a felszínre.

A holdi gravitációs gradiens térképe, az egyenes hasasékok kiemelve.

Bármit lássunk is a Hold felszínén, az legalább 700 millió évvel fiatalabb magánál az égitestnél. Az ennél régebbi jellegzetességeket mára teljesen eltüntették a későbbi becsapódások. A GRAIL azonban képes volt e határon túlról is információt kinyerni. A holdi gravitáció-gradiens térkép azt mutatja, milyen meredeken változik a gravitáció mértéke a felszín egyik pontjáról a következőre. A térképen egyértelműek a kráterek és mare területek határai, de melletük más érdekes, lineáris minták is megjelennek. Ezek hasasékok ujjlenyomatai: hosszú, egyenes jellegzetességek, melyeket sűrűbb anyag töltött ki. Az árkok egyfajta terhességi csíkok, arra utalnak, hogy a kérgen belüli anyag kitágult, ami hatására a kéreg berepedezett. Azt már tudjuk, hogy a Hold kissé összébb ment, ahogy a belseje kihűlt, de mi okozhatott valaha is tágulást? A válasz a Hold egyedi keletkezési módjában keresendő: a hatalmas becsapódás után a Föld körüli törmelékgyűrűből először egy viszonylag hideg mag állt össze, majd erre épült rá a további becsapódások által fűtött köpeny. Ez a hő lassan lejutott a magba is, aminek lassú felmelegedése és tágulása repesztette meg a kérget.

A LADEE építés közben

Két nagyszerű űrszondát elvesztettünk, de nem kell elkeseredni: hamarosan újabb érkezik a Holdhoz. A LADEE (Lunar Atmosphere and Dust Environment Explorer) a Hold extrém ritka exoszféráját és porkörnyezetét fogja vizsgálni, illetve kideríti, hogy az Apollo űrhajósok által a felszín felett látott, diffúz fénylések a portól vagy nátriumgáz fényléséből erednek. A LADEE három tudományos műszerrel lesz felszerelve: egy semleges tömegspektrométerrel, egy UV-látható fényű spektrométerrel és a Lunar Dust Experimenttel. Mindhárom egység korábbi missziók sikeres berendezésein alapul, az LCROSS-tól az MSL-ig és a Cassiniig. Emellett technológiai demonstrátor is lesz: az alapjául a Modular Common Spacecraft Bus szolgál és egy demo lézeres kommunikációs egységgel is fel lesz szerelve.

Az elektromágneses interferencia tesztje

A LADEE jelenleg a környezeti teszteket veszi sorra: elektromágnesesség, akusztikus, vibrációs, sokk és hő-vákuum vizsgálatokon fog részt venni. Ha mindegyik tesztet problémák és késlekedések nélkül veszi, 2013 augusztusában startolhat, Wallopsról, egy Minotaur-V rakéta tetején. Öt hónap alatt éri el a tervezett pályamagasságot, nagyjból 50 km-re a felszíntől, közel kör alakú pályára állva. Az elsődleges küldetés száz napig tart majd, amit egy kilenc hónapos technológiai demonstrációs fázis követ, már magasabb pályára állva.

Molnár László

Képek forrása:

1. NASA/JPL-Caltech/GSFC/ASU
2. NASA/JPL-Caltech/ IPGP
3. NASA/JPL-Caltech/CSM
4. 5. NASA/Ames RC