Két jelentős bejelentés is történt nemrég, egy héten belül: Kína, a holdi leszállás előkészítéseként nyilvánosságra hozta a Chang'e-2 teljes Holdat lefedő képeit, mely az eddigi legnagyobb felbontású, globális térkép kísérőnkről. Eközben a NASA bemutatta a GRAIL űrszondákon található, oktatási célú MoonKAM kamerák első felvételeit.

Landolásra készülve

Kína serényen dolgozik azon, hogy elkövetkező években a Chang'e-3 rover leszállhasson a felszínre, és azt pedig előbb-utóbb valódi tajkonauták követhessék. Egy kulcsfontosságú összetevő ebben folyamatban a a leszállóhelyek kiválasztását szolgáló nagyfelbontású térképezés. A Chang'e-2 2010. októbere és 2011. novembere között mérte fel a teljes Holdat, azóta pedig továbbállt a Nap-Föld L2 Lagrage-pontba. A térkép felbontása 7 méter per pixel, és ezzel a jelenlegi legjobb globális térkép a Holdról. Persze figyeljünk a „globális” jelzőre: jó pár küldetés, a hatvanas évekbeli Lunar Orbiterektől a Lunar Reconnaissance Orbiterig, sokkal jobb felbontású felvételeket gyűjtött (az LRO esetében még mindig gyűjt), csak épp bizonyos területekre korlátozódva. A kilencvenes években az amerikai Clementine űrszonda is készített egy globális térképet, 7-20 m/px közötti felbontással.

Maga a Chang'e-2 is készített jobb képeket néhány kiválasztott területről, mint a Chang'e-3 egyik lehetséges leszállóhelyének kijelölt Sinus Iridiumról, vagyis a Szivárvány öbléről. De még az átlagos, 7 m-es felbontás is elegendő, hogy az emberi kéz nyomait, mint az Apollo leszállóhelyeket azonosítsuk a képeken.

A Chang'e-2 térképhez elérhető egy Google Maps jellegű alkalmazás is. A fenti kép az Apollo-15 leszállóhelyét ábrázolja, a festői Hadley árok mellett. A sárga jelek (a vonalak, nem a gombostűk) mutatják a foltot, ahol a Lunar Module hajtóművei felkavarták a port. Az LRO felvételekkel való összehasonlítás alapján a felbontás itt le van csökkentve olyan 50 m/px-re.

A Chang'e-3 a jelenlegi információk szerint valamikor 2013-ban szállhat le a Holdon. Lényegében ez az egyetlen konkurenciája a GLXP küldetéseknek, mivel a Fobosz-Grunt elvesztése után minden bizonnyal mind az indiai-orosz Luna-Reszursz, mind az orosz Luna-Glob küldetések csúszásokat fognak elszenvedni.

Oktatásra készülve

A két GRAIL orbiter, Ebb és Flow egyelőre szép lassan szűkítik a pályájukat a Hold körül, de a NASA máris kipróbálta, mit is tudnak az apró, edukációs célú MoonKAM kamerák. Az alábbi, rövid videóban a Hold északi pólusától indulva repülünk el a túlsó oldal felett, egészen a terminátorig (a nappal-éjszaka határvonalig), majdnem a déli pólusig jutva.

Még két dolgot szeretnék itt a végén hozzáfűzni. Először is, az űrben fotózni trükkös lehet: az űr éjfeketéje és a Hold vakító felszíne között hatalmas kontrasztbeli különbség van, amivel ez a kamera sem nagyon tud mit kezdeni, egészen addig, amíg úgy a kép negyedét ki nem tölti a Hold. Másrészt, itt a Hold túlsó oldalát látjuk, de nem a sötét oldalát (ez, őszintén szólva, eléggé egyértelmű) – a sötét oldal a felvétel készítésekor éppenséggel a Föld felé néz. A két kifejezés, túlsó oldal és sötét oldal, két különböző dolgot jelent, és csakis teliholdkor esnek egybe! Úgyhogy szeretnék mindenkit megkérni, hogy ésszel használja őket, mert nem felcserélhetőek – sokkal egyszerűbb, mint a leírni, aztán meg egyből magyarázkodni.

Molnár László

Képek forrása:

1.) 2.) Kínai Holdkutató Program (CLEP) / Kínai Védelmi Minisztérium (CMND)

3.) Nemzeti Csillagászati Obszervatóriumok, Kínai Tudományos Akadémia (NAOC)

4.) NASA / JPL - Caltech