Elég csak egy pillantást vetni az Evadot nagyszerű GLXP scoreboard-jára, máris nyilvánvaló, hogy vannak csapatok, akik előrébb járnak a fejlesztésekben és jobb pénzügyi és kapcsolati tőkével rendelkeznek, mint mások. (Bár érdemes megnézni az is, hogy késői indulóként azért a Puli ott csahol a középmezőnyben!) Három vezető csapatról készített riportot a New York Times, abból a cikkből szemezgettünk.

Az amerikai Moon Express ugyan csak tavaly nevezett be, de meglehetősen komoly háttérrel rendelkezik, nem véletlenül vezeti a pénzügyi és kapcsolati listát. A névválasztás sem véletlen: a Federal Express (FedEx) holdi megfelelőjévé szeretnének válni. Bár a verseny megnyeréséért 70-100 millió dollár közötti összeget fektetnek be, már az első misszióval szeretnék ezt visszanyerni, exkluzív holdi adások jogai és szponzorfelületek eladásával. A NYT-nak nyilatkozó Naveen Jain nincs híján az ötleteknek: „Moon Idol”, az Americal Idol döntőseinek produkcióit a holdfelszínbe belejátszva majd pedig a felvett hangot visszasugározva lehetne választani a legjobb Hold-hangot (azért a felszínbe ugye, mert légkör híján abban terjedhet csak hang). Lánykérés a holdi porba írt, majd lefotózott szavakkal, emlékekkel teli időkapszulák eljuttatása a Holdra, ahol megőrződhet. (Amíg bírja a sugárzást és a mikrometeoritokat...) És persze a legnagyobb üzlet az eleve ritka vagy épp kifogyóban lévő ásványi elemek bányászata lehet. Mindez jogilag sem nagyon támadható: a Világűr Egyezmény alapján birtokolni nem lehet a területet, de boltot nyitni igen, és a bányászat is a nemzetközi vizeken való halászáshoz hasonlóan szabályozható.

A NASA által kifejlesztett Common Spacecraft Bus szolgál alapul a Moon Express landerének, ami júliusban túlesett az első tesztrepülésen is. A CSB-t fogja használni egyébként az Odyssey Moon csapat landere és a NASA LADEE orbitere is.

Az Astrobotic más üzleti tervvel állt elő: jóval masszívabb landert építenek, mint a konkurensek, és a szabad helyet árulják rajta: 1,8 millió $/kg-os áron viszik el a Holdra a vevők tudományos berendezéseit. Miután szűk 110 kg-os kapacitással számolnak, akár 200 millió dollárt is kaszálhatnak így. David Gump, a cég elnöke szerint ha csak a harmadát eladják, már fedezhetik a költségeiket, akár megnyerik a díjat akár nem. Ja és eddig ők az egyetlenek, akik már konkrétan megkötötték a szerződést a hordozórakétára (egy Falcon-9-re).

Az Astrobotics leszállóegysége, ami a rovert fogja a felszínre szállítani.

A Rocket City Space Pioneers konzorcium egyik tagjának, a Dynetics vezetőjének ugyankkor más a véleménye. Tim Pickens szerint a Hold még mindig túl drága, és továbbra sem látszik egyértelműen, hogy gazdaságilag milyen üzlet éri majd meg. Ők egyelőre a technológiával kívánnak házalni: egy nagyteljesítményű rakétán több műhold vagy űrszonda is osztozna, és a Hold felé a megfelelő pályákon kitennék az oda szánt darabot.

A Rocket City Space Pioneers demo rovere.

A Moon Express, az Astrobotic és a Dynetics egyébként már a GLXP megnyerésétől függetlenül is elkönyvelhet üzleti sikereket: mindhárman elnyertek tavaly 5-600 000 dollár körüli összegeket a NASA Innovative Lunar Demonstration Data programjában. Gyakorlatilag a fejlesztésből és a misszióból származó technikai adatokat vette meg ezzel a NASA, amit aztán felhasználhat a saját emberes és robotos küldetéseihez. George Xenofos, az ILDD program vezetője pedig azt nyilatkozta a GLXP csapatokról: „Egyértelmű, hogy nem a technikai akadályok fogják megállítani őket”.

Képek forrása:

1.) 3.) Astrobotic Inc. 2.) NASA 4.) RCSP