A NASA Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) szondája megnyitja a lehetőséget a kutatók előtt, hogy minden eddiginél részletesebb és teljesebb térképet készítsenek a Hold komplex, erősen kráteres felszínéről. A szonda által gyűjtött adatokból összeállított térképek alapvetőek lesznek a jövőbeli tudományos küldetésekhez.

A műszer első évnyi munkájával közel 3 millió adatpontot sikerült az LRO-nak lézeres magasságmérőjével (Lunar Orbiter Laser Altimeter, LOLA) rögzítenie, létrehozva egy közel egységes hosszúsági lefedettséget. Ezek felhasználásával máris egy minden eddiginél részletesebb topográfiai térkép készült a Holdról, melyet december 17-én mutattak be az Amerikai Geofizikai Társaság találkozóján. Arra számítanak, a következő két évben hasonló iramban folytatódhat az adatgyűjtés, melynek eredményeként a sarkok közelében közel GPS pontosságú adatok állhatnak majd a kutatók rendelkezésére az égitestről.

Az LRO szonda a Hold körül keringve magasságmérőjével egy lézersugarat bocsát ki egy optikai elemen keresztül, ami azt ötfelé osztja. Ezek a sugarak elérik a Hold felszínét, majd visszaverődnek. Az LRO a visszaverődés idejéből a pontosan meghatározza a szonda távolságát a felszíntől. Ezek a távolságmérések, kombinálva a szonda pontos helyzetének adataival felfedik a holdi táj körvonalait. Az ötfelé osztott lézersugarak – amelyek egy kör alakú területet fednek le – pedig képesek meghatározni a felszín dőlésszögét.

Ezek az LRO által készített új térképek sokkal pontosabbak a Hold felszínéről, mint bármely más térkép ezelőtt. A hibák nagysága a Hold soha nem látható oldalán a legnagyobb – mivel ott nem működik a közvetlen szonda követés – akár 1-10 km is lehet, de ezt a pontatlanságot akár 30 m-re horizontálisan és 1 m-re vertikálisan akarják csökkenteni a mérési pontok számának növelésével.

Az új térképeket felhasználva máris gyarapodott tudásunk a Holdról, például a krátersűrűség mértékét és a felszín  újraképződésének folyamatait, valamint a több-gyűrűs medencék keletkezését ismerhették meg a pontosabban a kutatók. Emellett azokba a kráterekbe is bepillantást nyerhetünk, amelyek a Hold sarkainál vannak és soha nem éri belsejüket napfény. Meghatározva mélységüket és belsejük dőlésszögét kiszámolhatók hőmérsékleti viszonyaik – ez utóbbi megválaszolása különösen fontos égi kísérőnk vízmennyiségének pontosabb feltérképezéshez.