Utazásunk július 30-án szombaton, a hajnali órákban kezdődött. Az expedíciós csapat összegyűjtése után reggel 7 óra környékén útnak is indultunk Románia felé ahol Paul Dolea várt minket egy beszélgetésre és havasnagyfalui (Mărişel) csillagvizsgálójának bemutatására.

Az úton elkapott néha egy kis eső és nagyobb zivatar, illetve a határon is várakoztunk legalább fél órát. Emiatt kissé késve érkeztünk Kolozsvárra ahol már várt ránk Paul, és vele erdélyi gyökerekkel bíró csapattagunk Molnár Zoli, aki a találkozót megszervezte. Eredetileg csatlakozott is volna hozzánk a családjával de sajnos pár nappal korábban megsérült a lába így nem tudott velünk tartani. Miután elbúcsuztunk Zolitól, Paul idegenvezetése mellett tettünk egy sétát Kolozsváron, ahol ismételten eleredt az eső. Emiatt, és a késésünk miatt csak néhány főbb nevezetességet tudtunk megnézni pl.: Mátyás király szobrát és szülőházát, illetve a belváros egy részét.

Ezen rövid séta után nekivágtunk Havasnagyfaluba vezető hegyi útnak. Útközben meg-megálltunk egy völgyzáró gáton, ahonnan csodálatos kilátás fogadott minket a hegyekre és völgyekre. A látványt, a méreteket és a  mélységeket sem ez az írás, sem a fotóink nem tudják visszaadni.

A hegyek szinte függőleges oldalában futó úton felfelé autózva megérkeztünk Havasnagyfaluba, 1200 méter magasra, ahol füves, legelős ligetes hegyvidéki táj, források, tehenek és hideg fogadott minket.


A csillagvizsgáló a szállásunktól kb. 300 méterre északra, és 50 méterrel lejjebb volt. A létesítmény egy völgykatlanban foglal helyet, ami megvédi a földi eredetű fény- és rádiószennyezéstől. Megtalálható itt egy csillagászati távcső, egy 3 méteres amatőr parabola, egy profi 4 méteres parabola, valamint az ezekhez tartozó kiszolgáló berendezések. Paul minden nyáron szervez itt egy nyári tábort, ahol a gyerekek csillagászkodnak, és műholdak jeleire vadásznak. A nagyobb antenna műholdak jeleinek vételére, illetve helyzetük háromszögeléssel való meghatározására is alkalmazható, (egy másik hasonló parabola segítségével amely Kolozsváron található). A kisebb antenna a GOLIAT program keretében lesz használva a cubesat videójeleinek vételére.

E létesítmény mellett van Paulnak egy kisebb vikkendháza, ahová be is telepedtünk, mert az idő nem akart javulni. A távcsövezés sajnos nem valósulhatott meg, ellenben kaptunk mindenféle finom ételt és italt (szilvapálinkát :)) és nagyon jót beszélgettünk. Paul első osztályú házigazda, a vendéglátásra egy panaszunk sem lehet. Este egy helyi jellegzetességet, a mics nevű ételt sütöttük parázson. Bár kint 13°C volt, a benti hősugárzó kellemes meleget varázsolt a kis vikkendház szobájában. Mivel hajnali indulás miatt mindenki igen korán kelt, éjfél tájékán visszatértünk a szállásra lepihenni.

A vasárnap reggel szép napsütéssel fogadott, lesétáltunk Paulhoz aki szerzett nekünk frissen fejt tehéntejet, és már javában forralta. A reggeli közben beborult az ég és a szombat estinél is hidegebb lett, alig érte el a hőmérséklet a 11 fokot. Visszamenekültünk a kellemesen befűtött szállásra, ahol beszélgettünk a Puliról, a GLXP versenyről és egyéb űrkutatási témákról.

Mivel az út nagyon hosszú Budapest és Havasnagyfalu között, dél tájékán indultunk vissza. Hazafelé a hegy ellentétes oldalán jöttünk le, mint ahogy fölmentünk, de a környék itt sem kímélt minket: rosszabbnál-rosszabb utakat, szebbnél szebb tájakat tárt elénk, gyönyörű kilátással. Útközben megálltunk, a Jósikafalvi- (Bélesi-) víztározónál, aztán néhány katatón állapotú ló kedvéért, illetve Bánffyhunyadon egy forró csokira. Habár az idő nem javult különösebben, felderítettük a romos Sebesvár várát, ami után nekivágtunk a határnak, hogy késő estére visszaérkezzünk Budapestre.

Hazadi Mátyás, Bosnyák Zoltán, Pathy Miklós